A C/2014 E2 (Jacques)-üstököst március 13-án fedezte fel Cristovao Jacques brazil amatőrcsillagász. Az akkor még csak fotográfiákon látható üstökös a Mars pályáján is túl járt, ám közeledett a Naphoz. Napközelségét július 2-án érte el, ekkor a Vénusznál is közelebb, 100 millió km-re járt csillagunktól.
A közeledő üstököst világszerte számos hivatásos és amatőrcsillagász követte nyomon – többek között hazánkból is –, akik a tavaszi hónapokban gyors fényesedést észleltek, vagyis az üstökös néhány km átmérőjű magjából egyre több gáz és por szabadult fel. A gyors fényesedés és a 100 millió km-es napközelség egy fényes üstökös látványát jelezte előre, ám sajnos volt egy komoly probléma.
Az üstökös rossz időben érkezett, így a márciusi felfedezés idején hiába volt nagyon szerencsés helyzetben az éjszakai égen, bolygónk és az üstökös kölcsönös mozgása olyan szerencsétlenül alakult, hogy mostanra a kométa hozzánk képest a Naprendszer túloldalára került.
Az még a kisebb baj, hogy hatalmas távolság, 250 millió km választja el tőlünk, de csak pár fokra látszik a Naptól, vagyis bolygónk felszínéről megfigyelhetetlen. A közelünkben található napkutató űrszondáink felvételein azonban látható, hiszen a világűrből elegendő egy koronggal eltakarni a Nap fényét, s már fotózhatjuk is a csillagokat. Ezeken a felvételeken sem igazán látványos, ha hirtelen eltüntetnénk a Napot, akkor sem látszana szabad szemmel, 7 magnitúdó körüli fejének megpillantásához kisebb távcsövet kellene használnunk. Sajnos a nagy távolság leküzdhetetlen akadály – nem mintha a Napot el tudnánk tüntetni az égről. Csakhogy a NASA jóvoltából nem csak a közelünkben vannak napkutató szondáink, hanem a Naprendszer túloldalán is.
A Solar TErrestrial RElations Observatory (STEREO) párosát 2006-ban állították Nap körüli pályára, oly módon, hogy az egyik kicsit lemarad, a másik pedig kicsit előresiet hozzánk képest (keringési idejük 346 és 388 nap). Így pár év alatt elérték, hogy a szondák segítségével nem csak csillagunk felénk forduló, hanem átellenes oldalának minden rezdülését figyelni tudjuk. A páros távolodása mára oda jutott, hogy az eszközök hozzánk képest a Nap túloldalán helyezkednek el, nagyjából a földpálya mentén, 150 millió km-re csillagunktól. Azon az oldalon pedig ott van a Jacques-üstökös is, így már csak egy kis szerencse kellett, hogy ráfusson valamelyik szonda széleslátószögű kamerájára, amelyet eredetileg a napkitörések felhőinek megfigyelésére telepítettek a szondára.
