A Moszkvai Fizikai és Műszaki Intézet kutatója, a Bolygóatmoszférák Nagy Felbontású Infravörös Spektroszkópiai Laboratóriumának vezetője, Vlagyimir Krasznopolszkij a Szaturnusz óriásholdja légkörének kémiai összetételét leíró matematikai modelljét vetette össze a legfrissebb adatokkal. A modell 83 neutrális molekulát, 33 iont és 420 különböző, közöttük zajló kémiai reakciót vesz figyelembe. Bár a Titan sokkal messzebb van a Naptól, mint a Föld, s így a csillagunktól általa kapott energia is mintegy 100-szor kevesebb, az ultraibolya sugárzás intenzitása még mindig elegendő ahhoz, hogy fotokémiai reakciókat indukáljon a hold atmoszférájának felső rétegeiben, amelynek felszín közeli sűrűsége körülbelül 1,6-szeresa a földi levegőének.
A vizsgálat alapját képező adatok főként a Szaturnusz rendszerében dolgozó Cassini űrszonda adatbázisából származnak. Az űreszköz számos műszerrel tanulmányozza az óriásbolygót és a holdjait, köztük ultraibolya és infravörös spektrométerekkel, illetve olyan berendezésekkel, amelyekkel a légkörből az űrbe távozott ionokat lehet vizsgálni. A szonda tízéves működése alatt az erre a kutatási célra tervezett komplex plazmaspektrométer és a tömegspektrométer elegendő adatot gyűjtött össze ahhoz, hogy el lehessen végezni a matematikai modellekkel való összevetést. Krasznopolszkij a szonda adatain túl a Millimetrikus Rádióasztronómiai Intézet (Institut de Radioastronomie Millimétrique – IRAM) 30 méteres, szubmilliméteres tartományban észlelő teleszkópjának a méréseit és a Herschel űrtávcső infravörös adatait is felhasználta, az aeroszolrészecskék légkörbeli eloszlására vonatkozó méréseket pedig a Huygens leszállóegység szolgáltatta, miközben a hold felszínére ereszkedett.
Az adatokat és a modell előrejelzéseit összevetve Krasznopolszkij azt találta, hogy a Titan atmoszférájának elméleti leírása egészen pontosan adja vissza a műszerek mutatta valóságot. Vannak persze eltérések, de ezek leginkább az elkerülhetetlen mérési pontatlanságoknak tudhatók be. A kutató szerint azonban nem is az a legfontosabb, hogy bizonyos paraméterek modell által jelzett értékei mennyire egyeznek a valóságossal, hanem az, hogy a modell globálisan helyesen írja le a légkörben zajló kémiai folyamatokat.
