A Hubble-űrteleszkóp üzemeltetői előkészítették az űreszközt arra a júliusban és augusztusban zajló programra, amelynek során a Naprendszer külső régióiban olyan objektumokat keresnek, amiket a New Horizons (NH) űrszonda meglátogathat, miután 2015 júliusában átrepül a Pluto rendszerén és megvizsgálja azt. Feltéve, hogy a keresés eredményeként találnak megfelelő célpontot és azt a NASA is elfogadja, az NH pályáját 2015 őszén módosíthatják, hogy a szonda a Kuiper-öv kiszemelt objektumát 3-4 év múlva elérje.
A Kuiper-öv a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának folyamatából visszamaradt, jeges objektumokból álló törmelékfelhő. Bár létezését egy cikkben már 1951-ben megjövendölte a későbbi névadó, Gerard Kuiper, az 1990-es évek elejéig egyetlen tagját sem sikerült azonosítani. Az utóbbi két évtizedben azonban a régió ismert objektumainak száma már az ezret is meghaladja, és valószínűleg ennél sokkal több is van belőlük.
Az űrteleszkóppal végzendő további, „keressük a tűt a szénakazalban”-megfigyelések jogosságát megalapozó munka a Hubble észlelési idejének a Space Telescope Science Institute (STScI) igazgatói hatáskörébe tartozó részében végzett észleléseken alapul: 200 Hubble-felvétel gyors, de alapos átvizsgálása után az NH-csoport legalább két olyan objektumot azonosított a Kuiper-övben, melyek megfelelnek a további észlelések indokoltságát megalapozó kritériumoknak.
Sok heti munkát igényel még, mire a kutatók végleges döntést tudnak hozni arról, hogy ezek az objektumok valóban megfelelő célpontok lehetnek-e az NH szondának, azonosításuk azonban azt jelzi, hogy egy, a Hubble-lel végrehajtandó alaposabb keresés nagyon nagy valószínűséggel fog optimális objektumot találni. Június elején a Hubble távcsőidőt osztó bizottsága megszavazta a teljes kért megfigyelési időt azzal a megkötéssel, hogy annak végső odaítélése a próbaészlelések sikerétől függ. Június 16-a és 26-a között az NH-csoport el is végezte azokat az előzetes megfigyeléseket a HST-vel, amelyek annak megállapítását célozták, hogy a Kuiper-öv kicsi égitestjei mennyire gyakoriak a Naprendszer külső tartományaiban. A felmérés során 20 égboltterületet vizsgáltak át megfelelő objektumok után kutatva. Minden felvételt az erre a célra kifejlesztett, az azonosítás folyamatát felgyorsító szoftverrel elemeztek. A Hubble kivételes felbontása és érzékenysége lehetővé tette, hogy a csillagok háttere előtt olyan égitesteket is detektálhassanak, melyek korábban a legnagyobb földi teleszkópok előtt is rejtve maradtak.
