Az Amerikai Egyesült Államok Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriuma (LLNL) munkatársainak először sikerült kísérleti úton olyan körülményeket előállítaniuk, melyek az elméletek szerint az óriásbolygók, például a Jupiter, az Uránusz, illetve az idegen naprendszerek behemót planétáinak mélyén uralkodnak. A kísérlet vezetője, Ray Smith szerint így képesek arra, hogy reprodukálják a bolygók magjában uralkodó viszonyokat, és pontosan mérjék az ezek hatására kialakuló anyagok tulajdonságait, nemcsak a planéták keletkezési körülményeiről, de a fejlődésükről is fontos információkhoz jutva. Jelen kutatás a szénre, a hidrogén, a hélium és az oxigén utáni negyedik leggyakoribb elemre koncentrált, amely alapvető szerepet játszik nemcsak a Naprendszer, de az idegen rendszerek több bolygótípusának esetében is.
A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium, a berkeley-i Kaliforniai Egyetem és a Princetoni Egyetem kutatóiból álló csoport a világ legnagyobb lézerrendszerét, az LNLL National Ignition Facility (NIF) berendezését használta a földi légköri értéket ötvenmilliószorosan meghaladó nyomás előállítására, ami összemérhető a Jupiter és a Szaturnusz magjában uralkodó értékkel. A 192 lézerből 176 darabot vetettek be az anyagot csak rövid időre összepréselő nyomáshullámot létrehozó impulzus gerjesztéséhez. Az alkalmazott gyémántminta kevesebb mint tízmilliárdod másodperc alatt elpárolgott. Bár a gyémánt a legkevésbé összenyomható anyag, a kísérletben sikerült az ólom adott környezeti körülmények közötti sűrűségénél nagyobb sűrűségűre préselni. Normál körülmények között az ólom sűrűsége a gyémánténak körülbelül háromszorosa.
Ilyen nagyságú nyomást egyébként már korábban is sikerült előállítani, de csak lökéshullámok segítségével, melyek mellékhatásként több százezer fokos hőmérsékletet is eredményeztek, ami egyáltalán nem jellemző a bolygóbelsők esetében. A technikai kihívást az jelentette, hogy az óriási nyomást úgy érjék el, hogy a hőmérséklet közben a bolygóbelsőkre jellemző jóval alacsonyabb értéken maradjon; ezt végül a lézerintenzitás időbeli változásának rendkívül finom hangolásával tudták megvalósítani.
