Az Apollo–11 legénységéről, Armstrongról, Aldrinról és Collinsról három apró krátert neveztek el nem messze a leszállás helyétől, a Statio Tranquillitatistól. Kis méretük miatt nem is olyan könnyű megpillantani őket. Ha mégis rászánjuk magunkat, akkor legalább 15 cm-es, kiváló optikájú távcsővel próbálkozzunk az újhold utáni ötödik vagy a telehold utáni negyedik napon. Ezek egyszerű, tál alakú kráterek, amilyenek egészen 15 km-es átmérőig léteznek a Holdon. Az ennél a méretnél nagyobbak már lapos aljzattal és csipkézett sánccal rendelkeznek.
Méret szerinti sorrendben az első természetesen az Armstrong a maga 4,6 km-es átmérőjével és 670 m-es mélységével, a második az Aldrin, melynek átmérője 3,4 km, mélysége pedig 600 m, végül harmadik a 2,4 km-es Collins, mely egyben a legnehezebben megfigyelhető a három közül. Ez a kis kráterecske 560 m mélységű.
Az első emberes holdexpedíció helyszínéül kijelölt Mare Tranquillitatis a Hold egyik legizgalmasabb síksága. Nyugati szélén több szép rianás húzódik, mint például a Hypatia, a Ritter és a Sosigenes-rianások, de találhatunk itt dómokat is, méghozzá a kis távcsövekkel könnyedén megfigyelhető Arago α és β-dómokat, melyek a 26 km átmérőjű Arago-kráter közvetlen közelében, attól északra (α), illetve nyugatra (β) találhatók. Az Arago-kráter és a három asztronautáról elnevezett kráter között egy fantasztikus fantomkráter fekszik, a Lamont-kráter. Ennek a 75 km-es kráternek már csak a körvonalai látszanak, egyébként teljesen eltüntette a bazaltos láva. Kora rendkívül magas, a kráter valamikor a preimbriumi korszakban születhetett, ami 4,55–3,85 milliárd évvel ezelőtt tartott.
A felvétel közlésével az Apollo–11 45 évvel ezelőtti történelmi útjára is emlékezünk. Hasonló cikkeket olvashat a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján.
