Az elmúlt években jelentősen felgyorsult, hivatalos megfogalmazás szerint „teljes gőzzel fut” a kínai űrprogram, melynek „eredményei a jövőben tárulnak majd a világ elé”. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy tavaly decemberben a kelet-ázsiai ország belépett a mindössze az Egyesült Államokat és Oroszországot magában foglaló holdjáró nemzetek „klubjába”. Az eseményt történelmi áttörésként, a „kínai álom” részeként méltatta a kínai sajtó, de a nemzetközi közösségben is elismerést váltott ki. Kína tette mindezt teljesen saját fejlesztésű technológiával és egy, korábban még fel nem térképezett helyszínen: a Hold Szivárvány-öblében. Igaz, a misszió sikerét beárnyékolta a Jáde Nyúl holdjáró meghibásodása, mely a szakértők szerint javíthatatlan, ám Peking továbbra is kitart űrprogramjának maradéktalan megvalósítása és a további kísérletezés mellett.
Csütörtökön a Holdat megkerülő, ember nélküli űrjárművet indítanak útjára a Szecsuán tartománybeli Hszicsang városából. A jármű másodpercenként 11,2 kilométer megtételére lesz képes, küldetése befejeztével visszatér a Földre. Az út a soron következő nagyobb misszió, a 2017-es, holdi leszállást is magában foglaló Chang’o-5 előfutáraként szolgál, melynek célkitűzése talajminták gyűjtése és a Hold felszínének vizsgálata lesz. A Chang’o-5 sikeréhez több technológiai újításra, áttörő innovációk kifejlesztésére is szükség lesz – hangoztatják a szakemberek. Ezek közé tartozik maga a leszállás, mely egy űrkapszulából való kieresztés által történik majd, speciális technikát igényel a begyűjtött minták és kőzetek elraktározása, a dokkolás, a szállító kapszulába való visszaút és a földre való sikeres visszatérés.
A Chang’o-5-öt egy évvel később, 2018-ban a Chang’o-6 expedíciója követi majd, űrhajóst csak ez után küldenének az égitestre. Holdbázis építését is tervezi Kína, egyelőre részletek és pontos dátum közlése nélkül. Még ezeket megelőzően, 2016-ban debütál Kína második űrlaboratóriuma, a Tienkung-2, amely a Tienkung-1-et váltja, és annál jóval fejlettebb változat. A Tienkung-1 2011 szeptemberében lépett üzembe, 2012 júniusában és 2013 júniusában érkeztek az állomásra űrhajósok, akik onnan egyebek közt még fizikaórával is szolgáltak tévénézőknek. Az első kínai, Jang Li-vej 2003-ban jutott az űrbe, őt eddig összesen kilenc másik honfitársa követte, köztük 2012-ben első nőként Liu Jang.
Kína a már meglévő három mellé új rakétakilövő bázist is épít, mely a dél-kínai Hajnan tartományban kap helyet. Bár még nincs teljesen kész, már működőképes. Erről a bázisról lövik fel a Hosszú Menetelés rakéta ötödik generációjának egyikét, mely már 25 tonna hasznos teher szállítására lesz lépes. Szó esett korábban arról is, hogy Kína később a Mars felfedezésére indulna. Konkrétumok felfedése nélkül az országos űrhivatal úgy fogalmazott, hogy az országnak minden adottsága megvan egy program sikeres elindításához. Arra a kérdésre, hogy Kína hogyan képes ilyen rövid idő alatt ilyen hatalmas lépésekre, Kao Hung-vej, az állami Űrtechnológiai Vállalat elnöke úgy fogalmazott, az ország „kínai sajátosságokkal felruházott űrprogramot” fejleszt.
