Anton Wallner, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa és kollégái olyan, óceánfenéki üledékből kivont port vizsgáltak, amelyről azt gondoljuk, hogy szupernóva-robbanásokból származik, és bolygónkra hullva az óceánok fenekén állapodott meg. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen arányban tartalmaz szupernóva-robbanások közben keletkezett nehézelemeket, és meglepő eredményre jutottak. Wallner szerint az utóbbi 25 millió évben az óceánok fenekére leülepedett galaktikus por urán- és plutónium-tartalma jóval kisebb, mint várták, ez pedig nehezen egyeztethető össze a szupernóva-robbanásokról elfogadott jelenlegi elméletekkel. Ezek szerint az élet szempontjából létfontosságú elemek, például a vas, a kálium és a jód is e kataklizmák eredményeként keletkeztek és „szennyezték be” a környező intersztelláris teret, s a vasnál nehezebb elemek, az ezüst, az arany, az ólom és a még nehezebb radioaktív elemek, például az urán és a plutónium is így jöttek létre.
A szakember és kollégái a 244-es tömegszámú plutóniumot tanulmányozták, amely a radioaktivitása miatt egyfajta hosszú távú természetes óraként is funkcionál. Bár felezési ideje nagyon hosszú, mintegy 81 millió év, annak a pornak és gáznak a plutóniumtartalma, amelyből a Naprendszer és a Föld is kialakult 4,5 milliárd évvel ezelőtt, már régen elbomlott. Így Wallner szerint minden radioaktív 244-es plutóniumnak, amit ma a Földön fellelhetünk, olyan szupernóva-robbanásokban kellett keletkeznie, amelyek a csillagászati közelmúltban, az utóbbi néhány százmillió évben következtek be a Naprendszer közelében.
A kutatók egy, a földkéregből vett 10 centiméter vastagságú mintát elemeztek, amelynek összetétele az utolsó 25 millió év során felgyülemlett anyagot reprezentálja, és vizsgáltak a nagyon stabil csendes-óceáni fenékről összegyűjtött mélytengeri üledéket is. A meglepő eredmény szerint a 244-es plutónium mennyisége mindössze százada a várt értéknek. Wallner szerint ez azt jelentheti, hogy ezek a nehézelemek nem a standard szupernóva-robbanások során keletkeztek, létrejöttük sokkal ritkább és nagyobb energiájú események, például két neutroncsillag összeolvadásával járó kataklizmák következménye. Az pedig, hogy az urán, a tórium és a plutónium még ma is jelen van a Földön, arra utal, hogy az őket létrehozó robbanásnak valahol bolygónk közelében kellett történnie.
Wallner szerint a problémának van egy érdekes geológiai vetülete is. A lemeztektonikáért, a kontinensek mozgásáért bolygónk olvadt belseje felelős, ezen a forró magmaóceánon úsznak a kőzetlemezek. A szükséges hő a radioaktív elemek bomlásából származik, az előzőek alapján pedig elképzelhető, hogy más bolygók esetében nem áll rendelkezésre ez a fűtőmechanizmus, így a lemeztektonika sem működik rajtuk.
Az eredményeket részletező szakcikk a Nature Communications című folyóiratban jelent meg.
Hasonló cikkeket olvashat a Csillagászat.hu oldalon.
