„Azért esett rám a választás, mert többféle gépet is vezettem, jók voltak az osztályzataim és fésülködtem, ami ritkaságnak számított a kozmonauták között” – mesélte a most 80 éves űrhajós.
1962-ben, egy évvel Jurij Gagarin repülése után kezdte a felkészülést. Másfél év intenzív felkészítés után már készen volt az útra, a Voszhod–2 űrhajónak viszont nem készült el a katapultáló rendszere. „További kilenc hónapot kellett volna várni, vagy elindulni anélkül. A második megoldást választottuk” – mesélte az űrhajós.
Megvolt a kockázata, hogy a NASA megelőzi a szovjet űrprogramot. „Nem bátorságról volt szó, egyszerűen tudtuk, hogy ezt kell tenni” – magyarázta Leonov.
Végül 1965. március 18-án, tíz héttel amerikai kollégáik előtt a Voszhod-2 űrhajó Pavel Beljajevvel és Alekszej Leonovval – kódnevükön Almaz–1 és Almaz–2 – a fedélzetén a tervezettnél 180 kilométerrel magasabban, 498 kilométeren föld körüli pályára állt.
Másfél órával ez után Leonov belépett a Voszhod zsilipjébe, és Beljajev bezárta mögötte a belső fedélzeti nyílást. A nyomáscsökkentés után Leonov kinyitotta a külső nyílást, és kilépett a világűrbe. „Mély sötétség, mindenütt csillagok és elviselhetetlen fényességű Nap. Lefilmeztem a teljesen gömbölyű Földet, a Kaukázust, a Krímet, a Volgát” – mesélte. „Egész idő alatt Lenin mondata járt a fejemben: az univerzumnak nincs határa sem időben, sem térben” – ismerte be.
Sisakjában hallotta, amint a parancsnok jelentette a Földnek: „Itt Almaz–1. Az ember kilépett a világűrbe”.
A visszatérés nehézre sikeredett. Űrruháját a belső nyomás annyira felfújta, hogy nem tudott visszatérni a nyíláson, és nem tudta kezelni a kameráját. Az irányítótorony engedélye nélkül csökkentette a levegő mennyiségét a szkafanderében. Végül sikerült – a tervezettől eltérően – fejjel előre behatolnia a zsilipbe.
Nem működött az automata leszálló rendszer sem, a legénység kézi vezérléssel tért vissza a Földre, 2000 kilométerre a tervezett helytől, az Urálban landoltak.
„Három napot vártunk az erdőben, mielőtt megtaláltak bennünk, a szovjet rádió bemondta, hogy a repülés után szabadságon vagyunk” – emlékezett vissza.
1975-ben, még a hidegháború vége előtt Leonov a Szojuz–19 parancsnokaként vett részt a Szojuz-Apolló program keretében az első nemzetközi űrrepülésben.
