Szükség van a földönkívüli-programra?

Semmilyen konkrét eredményt nem tud felmutatni a fél évszázada működő, idegen civilizációkat kutató intézet.

A SETI program kezdetét 1960-ra teszik, amikor a Cornell Egyetemen dolgozó Drake elvégezte az első megfigyelést egy 26 méter átmérőjű rádiótávcsővel a Tau Ceti és az Epszilon Eridani csillag irányába. Semmi érdekeset nem talált. A következő évtizedekben sok hullámhegy és -völgy volt a programban. 1980-ban Carl Sagan csillagász és tudománykommunikátor részben a SETI támogatására alapította a Bolygókutató Társaságot, és egyre több egyetemen folytattak hoszszabb-rövidebb életű megfigyelőprogramokat.

Az egyetlen távcsőrendszer, amely kifejezetten a SETI-megfigyelések céljából működik, a Microsoft gáláns mecénásnak bizonyult alapítójáról elnevezett Allen-teleszkóprendszer. Az észak-kaliforniai Hat Creek-i rádióobszervatórium területén működő 42 darab, egyenként hatméteres parabolaantenna együttműködve olyan érzékeny, mintha egyetlen, több mint száz méter átmérőjű teleszkóp fogná az esetlegesen beérkező intelligens rádiójeleket. Úgy tervezték, hogy végül összesen 350 darab antenna működik majd a rendszerben, de később belátták, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben ez lehetetlenség. A projektből azóta kiszállt a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem, a jövő pedig bizonytalan. Más űrteleszkópok segítségével is végeznek SETI-megfigyeléseket, de csak „szegény, megtűrt rokon” módjára: az egyéb kutatóprogramok mellett megengedik, hogy az idegenkereső műszereket is felszereljék az antennára.
Több mint fél évszázada működik hát a SETI, de az eredmények elmaradtak. Az újságok ráuntak a sztorira, a szponzorok pedig olyan kezdeményezéseket kerestek, amelyek jobban benne vannak a hírekben, és gyakoribbak a sikerek.

– Nem egyszerű meghatározni a SETI eddigi eredményeit. Ha kizárhatunk némely területeket a keresésből, az is eredmény, még ha a közvélemény nem is tekinti annak. Ugyanakkor fejlett földön kívüli civilizációtól származó rádiójeleket eddig nem találtunk – válaszol Almár Iván. – Emellett már nem csak a rádiójeleik alapján tudjuk keresni a földönkívülieket. Néhány hónapja került nyilvánosságra: a Kepler-űrtávcső például felfedezte, hogy az egyik csillag fénye időről időre jelentősen csökken. E jelenség szinte megmagyarázhatatlan, ha nem vesszük fontolóra, hogy esetleg egy hatalmas idegen űreszköz elhaladása okozhatja.

A csillagászok négy éve tartják megfigyelés alatt a megkapó nevű KIC 8462852 csillagot, amelyre Almár Iván hivatkozott, s amely másfél ezer fényévre van tőlünk, tömege pedig másfélszerese a Napénak. Fényerőssége rendszertelen időközönként ötödére esik vissza. Ez olyannyira ismeretlen, természetes okokkal nehezen magyarázható jelenség, hogy sokáig műszerhibára, műtermékre gyanakodtak. De mára minden hiba lehetőségét kizárták, így marad a tanácstalanság.

A SETI program jövője erősen kérdéses. Korábban is voltak már időszakok, amikor pénzhiány miatt állt a projekt, és most is ínséges idők fenyegetnek.