Szinte minden életfunkciót megváltoztat az űr

Az űr – teljesen rácáfolva a várakozásokra – akár meg is fiatalíthatja a szervezetet.

A Kelly testvérek e tekintetben egyedülállóak. Egypetéjű ikrekként gyakorlatilag azonos a génkészletük, így miközben egyikük az űrben, másikuk „idelent” tartózkodik, szervezetük eltérő működése (nagyrészt) az űrbéli hatások következménye lehet. Szerencsére erre a lehetőségre idejekorán felfigyeltek a NASA tudósai is, így összesen tíz különböző vizsgálatot folytattak az ikrek bevonásával, 12 egyetem közreműködésével. A Nature-nek nyilatkozó Christopher Mason, a Cornell Egyetem orvoskarának kutatója, a kutatás egyik vezetője elmondta, hogy „szinte minden kutatócsoport arról számolt be, hogy különbséget talált a [testvérek életfunkcióiban]”. Ezt is várták, és kissé aggódtak is a tudósok. Korábbi, egerekkel folytatott állatkísérletek ugyanis a hosszú űrben tartózkodás hatásaiként többek között máj- és idegrendszeri károsodások lehetőségét vetették föl. Emellett az eddig is tudott volt, hogy az űrhajósok – ha nem vigyáznak – igenis megsínylik a súlytalanságot. Szinte mindenki látásproblémákról számolt be, illetve csont- és izomtömeg-csökkenést állapítottak meg.

Az eredmények tényleg épphogy megérkeztek a laborból, így egyelőre fenntartásokkal kell őket kezelni. Értelmezésüket pedig még alig kezdték meg a kutatók. A legmegdöbbentőbb felfedezés azonban egyértelműen az, hogy a sokat űrben töltő testvér telomérái meghosszabbodtak. A telomérák a kromoszómák végei. Nem kódolnak géneket, így nem okoz gondot, hogy minden egyes sejtosztódás alkalmával rövidülnek. Ahogy a sejt öregszik, a telomérák egyre rövidebbek lesznek, mígnem elfogynak. Ezután is rövidül a kromoszóma, de ekkor már fontos gének sérülnek. Ez a sejt halálához vezet, így a telomérák hosszúságát sokszor összefüggésbe hozzák az egészséggel, a hosszú életkilátásokkal, egyszerűen szólva a fiatalsággal.

A több mint félezer napot űrhajózó Scott Kellynek tehát nemhogy rövidültek, de hosszabbodtak a telomérái. Biztosan az űr okozta ezt, minthogy testvérénél, Marknál ilyet nem tapasztaltak, és ahogy Scott visszatért a Földre, a telomérák hossza elég gyorsan visszatért az alapállapotba. A NASA most az összes többi űrhajósának teloméráit is vizsgálja, de egyelőre fogalmuk sincs, hogy mi okozza e jelenséget, és mik lehetek a következményei.

A DNS működése más tekintetben is megváltozott az űrutazás alatt. Időnként apró kémiai jelzések, szén- és hidrogénatomból álló metiléncsoportok kapcsolódnak a kromoszómákhoz, amelyek befolyásolhatják, hogy mely gének íródnak át fehérjékké, és melyek nem. Ezek a metiléncsoportok ugyanúgy le is válhatnak, ahogy a DNS-hez kötődnek. A metiléncsoportok kötődése valamiért lelassult az űrben időző Scottnál, és felgyorsult az itt maradt Marknál. Az ok megint csak ismeretlen. Scott fehérjetermelése is változott. Ez bizonyos mértékig természetes folyamat, ha valaki életmódot vált itt a Földön, akkor neki is megváltozik az új fehérjék szintézisének üteme.

Ugyanakkor Scott szervezetében e változások a „normálisnál” jóval nagyobbak voltak. A kutatók szerint ennek oka nem feltétlenül abban keresendő, hogy az űr, a sugárzás vagy a súlytalanság bármilyen közvetlen hatást gyakorol a szervezetre. Könnyen elképzelhető, hogy az egész utazással járó stressz okolható mindezért. Hogy az űrhajós hónapokra be van zárva egy néhány köbméteres kapszulába, csak tartós, íncsiklandónak nehezen nevezhető ételeket ehet, és súlytalanságban kell aludnia.

Amint látjuk, az eredmények inkább csak még több kérdést vetettek fel egyelőre, választ eddig nem sokat adtak. Ugyanakkor az némi megnyugvást jelenthet a többi űrhajósra nézve, hogy eddig hosszú távú hatást (se pozitívat, se negatívat) nem találtak, Scott értékei viszonylag gyorsan visszaálltak az űrutazás előtti szintre, és alig különböztek ikertestvéréétől.