Hamarosan alkoholt főzhetnek az űrhajósok

A világ legnagyobb főzdéje bejelentette, hogy megkezdik az űrbéli sörkészítés technológiájának kidolgozását.

Egy minapi sajtóértekezleten a világ legnagyobb sörgyártó cége, az Anheuser-Busch főnökei teljesen komoly arccal jelentették be, hogy megkezdték annak előkészítését, hogy az ő termékeik lehessenek a „Marson főzött első sörök”. Elon Musk, a SpaceX űrhajózási magáncég tulajdonosa nemrégiben kürtölte világgá, hogy záros határidőn belül embert akar juttatni a hozzánk legközelebb eső bolygóra. Ez valóságos Mars-lázat indított be, minden cég, amelynek marketingesei valamilyen módon össze tudták kapcsolni termékeiket a vörös bolygóval (bármely hihetetlenül hangozzék is ez), igyekeztek valamilyen Marssal kapcsolatos bejelentést tenni. Első hallásra ebbe a csoportba sorolható az Anheuser-Busch bejelentése is (amelynek termékei között olyan márkákat találunk, mint a Budweiser, a Stella Artois, a Beck’s, a Leffe), de ha jobban megvizsgáljuk – vélhetően sokkal jobban, mint azt a cég saját maga tette –, olyan problémákat vet fel, amelyeknek a sörfőzésen túli jelentősége is van.

A Wired szerzője számos alkoholipari szakértővel egyeztetve arra a következtetésre jut, hogy a sör nem lenne túl okos választás a vélhetően állandó helyszűke miatt szenvedő marsi telepesek számára. A jövőbeli bolygókat kolonizáló űrhajósok évszázadokkal ezelőtti megfelelői a hajós felfedezők voltak. Az ő ellátásukra hagyományosan tömény italokat, rumot vagy grogot rakodtak a hajókra. Ezek magas alkoholtartalmuknak köszönhetően kis térfogatban is biztosították a kellő mértékű tudatmódosítást, és ugyanezen oknál fogva nem is voltak romlandók. Ezért érdemes lenne az űrhajósoknak is az égetett szeszekben gondolkodniuk.

A Michigani Állami Egyetem vegyészmérnöke (aki mellékállásként szeszfőzéssel foglalkozik) a Wirednek elmondta, hogy egy liter whiskey gyártásához nagyságrendileg egy négyzetméter kukoricaföldre van szükség. Ez a Földön nem tűnik hatalmas területnek, de egy marsi űrállomás területén hatalmas pazarlás lenne. Akkor már jobb választás lenne alapanyagnak a rizs, amelyben területre vonatkoztatva több a szénhidrát, és nem is feltétlenül van szüksége igazi termőföldre. Persze sokkal valószínűbb, hogy a valóságban – ha ez a probléma valaha is fel fog merülni – a hosszú hónapok óta szomjúhozó telepesek lejjebb engedik elvárásaikat, és minden szerves élelmiszer-maradékot szívesen felhasználnak majd az etilalkohol előállításához.

A fermentáció (erjesztés) megkezdése előtt a klasszikus szeszfőző módszerek cukor hozzáadását igényelték, minthogy az élesztőgombának cukorra van szüksége, hogy erjesztőenzimeket kezdjen termelni. A cukor olyan nagy kalóriatartalmú táplálék, amelyet a Földtől sok millió kilométerre szalajtott telepesek biztosan nem pazarolhatnak majd el alkohol előállítására. Szerencsére erre nem is lesz szükségük, mert már ma is léteznek olyan, újonnan létrehozott élesztőtörzsek, amelyek cukor nélkül is hajlandóak erjeszteni. A fermentálás sok időt és jelentős helyet igényel, de nem is ez vele a legnagyobb probléma a földön kívül. A Marson a gravitáció csak harmada a Földön természetesnek. Mivel az élesztőgombák a földi tömegvonzáshoz alkalmazkodtak, félő, hogy a Marson megsínylik majd a kisebb gravitációt. Az erjedő folyadék ugyanis kisebb súlya miatt nem gyakorol az élesztősejtekre akkora nyomást, mint amihez hozzászoktak, ettől pedig akár szét is pukkanhatnak. Ezt olyan gyorsan forgó fermentorok alkalmazásával lehet megelőzni, amelyeket már ma is alkalmaznak néhol, és a centrifugális erő nyomásnövelő hatását aknázzák ki bennük.

De mindezek a problémák súlyossága semmi sem volt az utolsó lépéshez képest. Ez a lepárlás, amely szinte csak olyan fizikai körülményeket igényel, amelyekre normális esetben az űrhajósok gondolni sem mernek egy űrállomás fedélzetén: forróság (például tűz), nagy nyomás, forró gőzök, veszélyes, gyúlékony, mérgező, fullasztó gázok. De a lepárlás legfontosabb alapfeltétele a gravitáció, hiszen az egész folyamat azon alapszik, hogy az alkoholtartalmú gőzök – kisebb sűrűségük folytán – felemelkednek, a folyadékfázis pedig lent marad. Félő, hogy a hagyományos forralási és kondenzálási módszerek is működésképtelenné válhatnak az űr zéró gravitációs környezetében és a Mars csekély tömegvonzása közepette is.

Nincs ugyanakkor veszve minden. Kihasználhatjuk az űr és a Mars Földétől gyökeresen különböző jellemzőjét: a levegő (és így a légnyomás) hiányát, így akár desztillálás nélkül is elválaszthatjuk az alkoholt a víztől. Ha az űrállomás (vagy űrhajó) mesterségesen magas nyomás alatt tartott részét hártyával választjuk el egy alacsony nyomású tartálytól, akkor joggal várhatjuk azt, hogy a fermentált keverékből főként a magas alkoholtartalmú összetevők lépnek majd át a hártyán. És máris kész az űrbéli létet megszépítő nedű.