A fermentáció (erjesztés) megkezdése előtt a klasszikus szeszfőző módszerek cukor hozzáadását igényelték, minthogy az élesztőgombának cukorra van szüksége, hogy erjesztőenzimeket kezdjen termelni. A cukor olyan nagy kalóriatartalmú táplálék, amelyet a Földtől sok millió kilométerre szalajtott telepesek biztosan nem pazarolhatnak majd el alkohol előállítására. Szerencsére erre nem is lesz szükségük, mert már ma is léteznek olyan, újonnan létrehozott élesztőtörzsek, amelyek cukor nélkül is hajlandóak erjeszteni. A fermentálás sok időt és jelentős helyet igényel, de nem is ez vele a legnagyobb probléma a földön kívül. A Marson a gravitáció csak harmada a Földön természetesnek. Mivel az élesztőgombák a földi tömegvonzáshoz alkalmazkodtak, félő, hogy a Marson megsínylik majd a kisebb gravitációt. Az erjedő folyadék ugyanis kisebb súlya miatt nem gyakorol az élesztősejtekre akkora nyomást, mint amihez hozzászoktak, ettől pedig akár szét is pukkanhatnak. Ezt olyan gyorsan forgó fermentorok alkalmazásával lehet megelőzni, amelyeket már ma is alkalmaznak néhol, és a centrifugális erő nyomásnövelő hatását aknázzák ki bennük.
De mindezek a problémák súlyossága semmi sem volt az utolsó lépéshez képest. Ez a lepárlás, amely szinte csak olyan fizikai körülményeket igényel, amelyekre normális esetben az űrhajósok gondolni sem mernek egy űrállomás fedélzetén: forróság (például tűz), nagy nyomás, forró gőzök, veszélyes, gyúlékony, mérgező, fullasztó gázok. De a lepárlás legfontosabb alapfeltétele a gravitáció, hiszen az egész folyamat azon alapszik, hogy az alkoholtartalmú gőzök – kisebb sűrűségük folytán – felemelkednek, a folyadékfázis pedig lent marad. Félő, hogy a hagyományos forralási és kondenzálási módszerek is működésképtelenné válhatnak az űr zéró gravitációs környezetében és a Mars csekély tömegvonzása közepette is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!