Nagy mázlira lenne szükség a kilencedik bolygó megtalálásához

Már ha egyáltalán létezik a rejtélyes planéta. És egyre többen gondolják úgy, hogy létezik.

Hiába jelennek meg heti rendszerességgel hangzatos írások arról, hogy már küszöbön áll a naprendszer kilencedik bolygójának megtalálása, a csillagászok szerint még hosszú éveket kell várni a felfedezésre. Már ha egyáltalán létezik a rejtélyes planéta. És egyre többen gondolják úgy, hogy létezik.

A gyanút hét kisbolygó táplálja. Ezek messze a naprendszer külső régióiban, elnyúlt ellipszispályán keringenek. A pályájuk lassan, de meglepően hasonló ütemben és mértékben fordul el a tengelyük körül. A furcsa együttmozgást az égi mechanikával foglalkozó szakemberek egy része azzal magyarázza, hogy egy nagy tömeggel bíró test befolyásolja a mozgásukat. Mások viszont ezt nagyon elhamarkodott állításnak tartják, és azzal érvelnek, hogy több más oka is lehet a különös pályaelfordulásoknak.

A kilencedik bolygó megtalálása egyébként belesimulna a naprendszerünk felfedezésének történetébe. Annak idején az Uránusz pályájában talált rendellenességek vezettek el a Neptunusz megtalálásához. Majd a Neptunusz mozgásának zavarai irányították rá a figyelmet a Plutóra. Most pedig a külső kisbolygók rendetlenkedése veti fel a gyanút, hogy még mindig nincs vége a bolygófelfedezések korának.

Csakhogy azt senki nem tudja biztosan, hogy az égbolt melyik régiójában kell keresni a titokzatos bolygót. Az eddig ismert planéták nagyrészt egy síkban keringenek, de nem szükségszerű, hogy a kilencedik bolygó is ezen a diszkosz alakú térrészen belül legyen. Már csak azért sem, mert a kilencedik planéta szinte biztosan nem ott alakult ki, ahol jelenleg tartózkodik. (Mint ahogy a többi sem.) Ott ugyanis szinte biztos, hogy nem volt elég anyag egy Földnél nagyobb planéta számára. Sokkal valószínűbb, hogy a bolygók kialakulásának korai szakaszában taszították ki maguk közül a társai. Azzal eddig is tisztában voltak a csillagászok, hogy jóval több bolygó született a naprendszerünkben, mint amennyit most ismerünk, csakhogy jelentős részük a pályák kialakulásának idején kilökődött. Eddig az volt a konszenzus, hogy ezek a planéták elhagyták a naprendszerünket, de az sem lenne nagy meglepetés, ha kiderülne, hogy egy vagy több mégis itt ragadt.

Olyan véleménnyel is találkozni lehet, hogy a bolygó nem is a mi naprendszerünkben alakult ki, hanem egy másik csillag körül. Onnan kilökődhetett, a nap pedig befogta. Ha így áll a dolog, akkor tudományos szempontból még érdekesebb a helyzet, hiszen a planéta egy másik rendszer nyomait hordozza magán. Bár az elmúlt évek kutatási eredményei arra utalnak, hogy jóval több gazdátlan bolygó kóborolhat a csillagközi térben, mint azt eddig gondoltuk, a lapunknak nyilatkozó asztrofizikusok mégis úgy gondolják, sokkal valószínűbb, hogy a kilencedik bolygó (amennyiben tényleg létezik) a naprendszerünk szülötte.

A csillagászok szerint nem írná át jelentősen a naprendszerről szóló tudásunkat a kilencedik bolygó megtalálása. Egy efféle külső planéta létezése a jelenleg elfogadott elméletekbe is gond nélkül beilleszthető. Persze kutatnivaló akadna bőven. Tisztázni kellene, hol alakult ki, milyen viszonyok uralkodnak rajta.

Jelenleg azt sem lehet tudni, hogy kőzetbolygóról vagy Neptunusz-szerű gázgömbről van szó. Ez persze nem tartja vissza a csillagászok egy részét attól, hogy megjósolják a feltételezett bolygó paramétereit. Feltételezéseik szerint a titokzatos égitest egy hélium- és hidrogénburokkal rendelkező kisebb jégóriás – tehát az Uránusz és a Neptunusz egy „kisebb változata”. A kutatók által számolt mínusz 226 Celsius-fokos hőmérséklet arra utal, hogy a bolygónak saját hője van.

Egy ekkora bolygót még akkor is nagyon nehéz megtalálni, ha tudjuk, hogy hol keressük, ha viszont az egész égboltot kell átfésülni érte, akkor szinte lehetetlen a nyomára bukkanni. Vagyis a szerencsétől is nagyban függ, hogy mikor sikerül ráakadni. Jelenleg több kutatás is zajlik. Az egyiket épp az az amerikai csillagász vezeti, aki megfosztotta a naprendszerünket az „előző kilencedik” bolygójától. Mike Brown, akit plutógyilkosként is szoktak emlegetni, még tavaly jelentette be, hogy a naprendszer külső régiójában keringő kisbolygók mozgása csak egy eddig ismeretlen planéta jelenlétével magyarázható. Számításai szerint ez a bolygó hosszan elnyúló ellipszis pályán kering, és 10-20 ezer évenként kerüli meg a napot. Azt azonban ő sem tudja megmondani, pontosan merre kellene keresni.

Nem úgy az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) kutatói, akik nemrégiben rögtön négy jelöltet is találtak, igaz, eddig nem tudtak megbizonyosodni róla, hogy a SkyMapper teleszkóp képein fellelhető halvány foltok valóban bolygók-e. Mindenesetre gyanúsabban viselkednek, mint az a több millió külső objektum, amelyeket eddig sikerült detektálniuk.

Az időről időre megjelenő optimista újságcikkek és tanulmányok azonban a jelek szerint nem tüzelik fel túlzottan a lapunknak nyilatkozó csillagászokat. Egyikük azt javasolta, ha nagy szenzációt akarok, akkor ne a kilencedik, hanem a tizedik bolygóról írjak inkább, hiszen semmilyen fizikai törvény nem tiltja, hogy ott kint, a naprendszer legkülső régiójában, messze a feltételezett kilencedik bolygó pályáján túl egy tizedik, tizenegyedik vagy tizenkettedik planéta szántsa láthatatlanul a téridő sötétjét.