És hogyan gyűlölnek a liberálisok?

Hosszú és érdekes cikket tett közzé csütörtökön a Népszabadság Szummer Csaba pszichológustól, aki Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban nagy port felkavart írásáról szólva a cigányságra vonatkozó következtetését és hangnemét elemezte a lapban.

De visszatérve a punkegyütteshez, több szerzeménye is idecitálható megfelelő példaként, ám talán elegendő az 1994-ben keletkezett, a Nyaljátok ki! című lemezéről származó, Nemcsak a szélsőjobb című száma. Népszerűsítéséhez, elterjesztéséhez a retró kiválasztása nem lehetett véletlen, mivel Magyarországon több generáció is jól ismerte Aradszky László Nem csak a húszéveseké a világ című rémesen egyszerű, és az unalomig sugárzott slágerét, amelyhez a punkzenészek Megyeri Ferenc költeményét kölcsönözték.

Íme pár sor, amelyből könnyen megállapítható, hogy a szöveg a 18 évvel ezelőtti magyar társadalomban nemcsak érzékenységet sérthetett, és félelmet kelthetett, hanem kimerítheti a Schiffer András által emlegetett uszítást is. „Mostanában mindig szebb országról álmodom / Skinheadmentes övezet és munkatáborok / Egyenlőség testvériség várhat itt reánk / Anarchista boldogság és halott burzsoák / Nem csak a szélsőjobboldalé a világ / Az úton még poroszkál / Néhány balos hadosztály / És ha majd győzünk, újra verjük a kulákot / Minden újgazdagra várnak a gulágok. / Nekem csak egy Baader vagy egy Meinhof lehet hős / De fasisztákkal szemben te sem lehetsz közömbös / Mert aki ma semleges, holnap jobboldali / És holnapután úgy végzi majd, mint a Szálasi. [ ] Nem csak a szélsőjobboldalé a világ / Az úton még poroszkál / Néhány balos hadosztály / És ha majd győzünk, átformáljuk a világot / Felkötünk minden rohadt Horthy-imádót.”

A szövegnek Szummer Csabához hasonlóan elvégzett mélyebb elemzésétől most eltekintve az mindenképpen leszögezhető, hogy a gondolatsor Horn Gyula kormányzása alatt biztosan félelmet keltett több társadalmi csoportban, a Recsket túlélőkben vagy az ’56-os meghurcoltakban például. Emellett az is pontosan érzékelhető, hogy az együttes „tevőlegesen uszít meghatározott társadalmi csoport elleni cselekedetekre”. Hiszen ilyen slágerek nyomán nem érezhette magát biztonságban az eszerint feltehetőleg bírósági eljárás nélkül elpusztításra vagy munkatáborokra ítélt bőrfejűek csoportja.

Valószínűleg a földjüktől az államosítással megfosztott, s a rendszerváltás után az első jobboldali kormány alatt kárpótlást kapott parasztokban, a Gulag borzalmait átéltek csoportjában és ezek utódaiban is előhívhatta a sláger uszító szövege az indokolt rettegést. A baloldalért nem feltétlenül rajongó „semlegesek”, valamint a jobboldali nézeteket vallók nincsenek kevesen Magyarországon. ők, ha egy ilyen szám alkotói ellen nem indul rendőrségi eljárás, sőt, a tevőleges uszítás szabadon hozzáférhető sláger lesz, akkor biztosan nem merik vállalni véleményüket, mivel az automatikusan Szálasiéhoz közelít, így aztán a dal szerint akár jogosan fel is lógathatják őket.

És ne hagyjuk ki a demokráciákban is a fasizmussal/nácizmussal rokonszenvező, tudatlan embereket sem, akik a dal szerint ugyan nem követnek el bűncselekményeket, azonban már önmagában a gondolataikkal és véleményükkel a hét minden napján az akasztófa árnyékában érezhetik magukat! Illetve azon emberek csoportját sem, akik nem csupán kíváncsiságból vettek részt Horthy Miklós újratemetésén Kenderesen, hanem például tiszteletből, szeretetből stb.! Vajon nekik sem lehet helyük a nap alatt? Az ilyen emberek ugyanis a dal szerint gondolkodásuk miatt „rohadékok”, fölakasztandók. (Arról talán nem érdemes beszélni, hogy valószínűleg a 90-es évek hazai sajtóviszonyai miatt az alkotók nem tudtak arról, hogy a Gulag táborokhoz hasonló módon megsemmisítésre ítélt „újgazdagok” leginkább az MSZP köreiből kerültek ki, márpedig biztosan nem Gyurcsány Ferencre, Máté Lászlóra, Hujber Ottóra stb. gondoltak, hogy csapjon szét közöttük „néhány balos hadosztály”.)

És akkor álljon itt egy másik példa! Nem véletlenül idéztem az előbb a korábban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivőjeként ténykedő, az emberi jogi ügyekben járatos jogászt, Schiffer Andrást többször, aki az LMP nevében azt mondta, hogy Bayer cikke kimeríti a közösség elleni izgatás tényállását. Álláspontját azzal támasztotta alá, hogy a szólásszabadság határát az jelenti, ha valaki tevőlegesen uszít egy meghatározott társadalmi csoport elleni cselekedetekre, majd hozzátette: az LMP reméli, hogy a cikk felkelti az illetékes hatóságok figyelmét.

Pár évvel ezelőtt Schiffer még egészen másként gondolkodott. Akkor, amikor egy hozzá hasonlóan liberális fiatalember, Paizs Miklós – művésznevén Sickratman – közreadta kompozícióját Mi a szar ezen a magyar ugaron? címmel. Az internetről ma is háborítatlanul letölthető dal szövege szerint „mindenki hülye a jobboldalon”, és „meg kell tisztítani tőlük az emberiséget”. Emlékeztetésképp íme néhány elfogadhatatlan idézet a szövegből: „Na, újra veszem, hogy kit mire ítélek, s a végrehajtásra mindenkit felkérek. Ha mentek az utcán, és jönnek a tetvek, az ítéletem rájuk ezek lesznek. Orbán Viktort élve megnyúzni, Lovas Istvánt kibelezni, kiherélni, Kövér Lászlót lámpavasra kötni, Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni, Bencsik Andrást késhegyre szúrni, az összes Magyar Nemzetest fejbe rúgni. [ ] Hát ilyenekből áll ez a jobboldal, menjenek a picsába, de azonnal! Üssed, verjed, kúrjad, szúrjad, vágjad, akasszad! Élve ne hagyjad! Figyelj, én tőled csak egyet kérek, tisztítsd meg tőlük az emberiséget, balra át, balra át, áldja meg az Isten Horn Gyulát!”

A jobboldalon óriási indulatokat kiváltó verset akkor közzétette a Schiffer András vezette TASZ is a honlapján, de a dal olyan sikert aratott a liberális értelmiség hangadói között, hogy Fiala János sem tudott ellenállni a kísértésnek, s egy vesztett pert kockáztatva leadta a rádióműsorában. Pedig e dal ugyancsak mélyebb elemzése nélkül is könnyen belátható, hogy „tevőlegesen uszít meghatározott társadalmi csoport elleni cselekedetekre”, s hogy – tekintettel a korlátlan hozzáférésre – mind a mai napig felkelthetné az illetékes hatóságok figyelmét.

A Bayer-cikk után tett jogi nyilatkozat után megkérdeztük a mára a parlamentben ülő LMP-s politikust, hogy ha Bayer cikkét uszítónak tartja, akkor Paizs Miklós daláról ma hogyan vélekedik? A politikus a kérdésre szokásos liberális választ adott. Álláspontjának alátámasztásához a jogiakon túl keresett érveket, ami az az eset, amikor végképp felborul a rend, amikor a szavak végképp elvesztik az értelmüket, s ami a demokrácia, a jogállam megszűnéséhez vezet.

Meglepetésre Schiffer műfajelméleti okfejtésbe kezdett, mondván, hogy egy politikai lapban megjelent cikkel ellentétben az erőszak közvetlen veszélyét egy zeneszám nem veti fel, s hogy a Bayer-cikk és a gyűlölködő zeneszám jogi megítélését alapvetően a kontextus, így például a műfaj határozza meg. Majd azt állította, hogy a TASZ honlapjára azért került ki a szöveg, mert a szervezet így vállalt szolidaritást a szerzővel, aki ellen a rendőrség akkor közösség elleni izgatás miatt nyomozást rendelt el, s a TASZ jogvédő szervezetként így kívánt tiltakozni az alkotót érő hatósági vegzatúra miatt.

Tegyük hozzá, érthetetlen, vajon miért nem érdekelt a liberálisok között senkit Sickratman durva agresszivitása. S vajon az LMP hogyan vélekedik ma a szerzői és a véleményszabadság érvényesüléséről, ha azt reméli, hogy a cikk automatikusan felkelti az illetékes hatóságok figyelmét, s Bayert – Sickratmannel ellentétben – tényleg elviszik a rendőrök. „Megérteni akarom Bayert, nem pedig megbocsátani neki” – összegez Szummer Csaba pszichológus a cikke végén. A világ azonban bonyolultabb. A dolgok megismeréséhez és megértéséhez a jobboldal és a liberális oldal is alapos vizsgálatra szorul.

Az ehhez használt módszerekből pedig a kettős mércét száműzni kell.

(D. Horváth Gábor)