Az agymosás ellenére

Egyre nagyobb bajban van a politikailag korrekt európai média.

Egyre nagyobb bajban van a politikailag korrekt európai média. Zászlóshajóik hiába kapnak itthonról kifogyhatatlan segítséget Magyarország lejáratásához, egyre kevesebben hisznek a rasszista, idegengyűlölő magyarokról tudósító sajtóorgánumoknak. Az Európára zúduló végtelen menekültáradatot illetően már azoknak is felnyílt a szemük, akik a valóságtól távol eső liberális médiából tájékozódnak. A világhíradókban bemutatott „röszkei csata” után ország-világ láthatta: nemcsak az életükért futó, békés családok, háborús menekültek kérnek bebocsátást, hanem német, svéd, norvég körülményeket követelő, életerős fiatalok randalíroznak a magyar határnál. Az események túlnőttek a balliberális média hazugságain, a tényeket ma már nem lehet úgy tálalni, hogy Magyarország bűnbakként szerepelhessen a menekülttörténetben.

Júliusban a magyar balliberálisok szerint itt még minden a legnagyobb rendben volt, csak a kormánypártok nagyították fel a menekültkérdést. De miközben Gyurcsány Ferenc egy, a sajátjának beállított (annak idején egy zsidó családtól elvett) villába fogadott be nagy médiafelhajtással néhány bevándorlót, majd krumplipürérecepteket ajánlgatott a válság kellős közepén, addig történt egy s más. A politikailag korrekt médiában a migránsáradat láttán lázadás tört ki. A hazánkat 2010 májusa óta rendületlenül szidalmazó Le Figaro című francia lap olvasóinak zöme a magyar határzár mellett szavazott (késő bánat, kellett őket megkérdezni), és a német sajtó jelentős része már reálisan tájékoztat a magyarországi helyzetről.

A velünk érthetetlenül ellenséges olasz baloldali média pedig onnan kapott kioktatást, ahonnan a legkevésbé várta volna. Pedig nemrég még a szokásos medrében folyt a Magyarország-ellenes kampány az olasz sajtóban, míg a második legnagyobb párt (egész pontosan antipárt, az Öt Csillag Mozgalom) vezetője, a komikus Beppe Grillo Európa egyik legolvasottabb blogján ki nem osztott mindenkit. A több mint száz képviselővel és szenátorral rendelkező politikaellenes mozgalom népszerű alapítója fehéren feketén leírta: Orbán Viktor nem maga az ördög, csak a magukat „progresszívnak” nevező sajtótermékek (The Economist, Le Figaro, L’Humanité, Corriere della Sera, La Repubblica, The New York Times, Bild-Zeitung) próbálják annak beállítani.

A politikailag korrekt médiának hadat üzenő, független Grillo a 2010 előtti magyar kormányt nem szocialistának, hanem „trojkapártinak” (az IMF, az EB és az Európai Központi Bank kiszolgálójának) nevezte. Grillo, aki elvből egyetlen politikai párttal sem lép koalícióra, le merte írni, hogy a magyar polgári kabinetet az unió és a balliberális média nem a demokrácia hiánya miatt tette feketelistára, hanem mert bevezette a multik különadóját, a magas bankadót, és az EU-nak ellentmondva „a nemzet érdekeit szem előtt tartó, vagyis súlyos bűnnek számító” gazdaságpolitikát folytatott. Hangsúlyozta az összefüggést a valutaalap kitessékelése és az ország leminősítése között, és nyíltan dicsérte a jegybank vezetőjét, akinek szerinte az a bűne, hogy nem állt be „a nemzeten kívüli érdekeket képviselő”, ezért – politikailag korrekt nyelven – függetlennek nevezett jegybankárok sorába.

Mint írja, elég volt „a náci, fasiszta, rasszista, soviniszta” jelzőkkel illetett Magyarországot lejárató kampányból; „inkább tanulmányozni kellene a Soros-féle színes forradalmakat”, amelyek „normalizálni” szeretnék az uniós normáknak megfelelő Magyarországot, amelynek egyik fő bűne, hogy a görögökkel ellentétben nincs annyi államadóssága, hogy zsarolhassák.