Kamu

A gyanús szervezetek a demokráciából űztek gúnyt indulásukkal.

Máshol is voltak hasonló jelöltek, nem csak Seres Mária Szövetségeseit érintik a kampányköltésekkel kapcsolatos eljárások – ezzel vágott vissza közleményében az SMS, miután a Magyar Nemzet hétfőn megírta, a párt több jelöltje nem tudott elszámolni a kampánytevékenységre kiutalt négymillió forinttal. Azzal a pénzzel, amit a párt költhetett el az indulók után: az egyes jelölteknek ezenfelül egymillió jutott, de sokan erről is lemondtak az SMS javára, így pedig nem könnyű az Állami Számvevőszéknél igazolniuk a kiadásokat.

Bár szorongatott helyzetük miatt a pillanat nem feltétlenül a legalkalmasabb, mégis fel kell tenni a kérdést: ugyan mit gondoltak ezek a jelöltek, amikor az SMS színeiben indultak a választáson? Nem látták előre, miben vesznek részt? Nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy az ember elhiggye: a választás előtt aktivizálódott pártok célja a népképviselet, fontos ügyek bevitele a közéletbe. Ha pedig egy pártnak már a felbukkanása, a választáson való indulása mögött is gyanús szándék húzódik meg, nem meglepő, ha később sem épp a feddhetetlenség szobraként jelenik meg.

A megváltozott kampányfinanszírozás és a könnyített jelöltállítás után a közéletet ellepő kamupártokról rögtön látszott, hogy tisztességtelen szándékkal jöttek létre, hogy céljuk csak az így megszerezhető kampánypénzek bezsebelése. Vagy a választók megtévesztése, mint az a Bajnai Gordon szervezetével megegyező néven létrehozott Együtt 2014 esetében érezhető volt. Nem véletlen, hogy az európai parlamenti választáson már nem hemzsegtek az ismeretlen formációk, ahogy az sem, hogy azóta szinte egyikről sem hallottunk semmit. Új Dimenzió Párt, Sportos és Egészséges Magyarországért, Új Magyarország Párt – a választás után úgy eltűntek, mintha soha nem is léteztek volna. Persze előtte sem nagyon hallattak magukról. A választó már azért is hálás lehetett, ha legalább eljátszották, hogy pártként működnek: a kapott pénzből plakátokat tesznek ki, ígéretekkel állnak elő. De ezek is komolytalanok voltak: az SMS például az EP-választás előtt váratlanul elkezdett teljes gőzzel a halálbüntetés mellett kardoskodni, egy szerencsétlen sorsú jelölttel az élen. Miközben annál, hogy bejutnak az EP-be, és ott a halálbüntetésért tesznek valamit, még annak is nagyobb volt az esélye, hogy a Kétfarkú Kutya Párt ingyensört vezet be Magyarországon.

Minimális kampánytevékenység, óvodás szinten összerakott honlapok, elérhetetlen telefonszámok, másolt aláírások: a gyanús szervezetek a demokráciából űztek gúnyt indulásukkal. Pedig mindezt sejteni lehetett volna már a szabályok megalkotásakor is: kérdéses, a kormánypártok tényleg az esélyegyenlőség megvalósulását tartották-e fontosnak, vagy úgy érezték, a megtévesztő pártok szaporodása az ellenzéktől vihet el voksokat. Az efféle alakulatokra leadott szavazatok végül érdemben nem befolyásolták a választási eredményt, de a lehetőség mindenesetre megvolt rá. És ebben a tekintetben igazat is adhatunk Seresék fentebbi mondatainak: igen, más pártoknál is voltak gondok, esetükben sem kellene hagyni, hogy a felelősök megússzák a dolgot.

A kamupártok ügyében a megszokott fájó következménynélküliség érződik. Pedig lehetetlen, hogy mindezt ennyire nyíltan meg lehessen csinálni a választók szeme láttára, és újra el lehessen játszani a következő választás előtt. Seresék felvetették a levelük végén: vajon az erkölcsi, anyagi és büntetőjogi felelősséget is vállalják-e majd a lapunkban megjelenthez hasonló cikkek szerzői? Mi ugyanezt kérdezhetjük azok kapcsán, akik betrükközték magukat a 2014-es parlamenti választásra.