A CETA még megállítható

Ne feledjük, hogy a verespataki szörnyberuházást is kanadai cég akarja megvalósítani!

Pedig ha egy sorsdöntő, gazdasági és társadalmi jövőnket nagymértékben meghatározó kérdésben a Sziriza és a Fidesz kormánya egyformán dönt, ha a görög szélsőbaloldal és a magyar „nemzeti erő” közti különbség csak üres retorika, akkor joggal merül fel a kérdés: mi értelme van még a választásoknak? Ha a döntő a pillanatban a Sziriza és a Fidesz kormánya is csak annyit tehet, hogy szó nélkül engedelmeskedik a brüsszeli és berlini napiparancsnak, akkor érdemes még baloldalról, jobboldalról, nemzeti érdekekről beszélni Európában? Ilyen körülmények között sokan lelkesen fogadtuk a hírt, hogy a Vallóniát (és nem mellesleg a kétnyelvű brüsszeli régiót) kormányzó szocialisták és kereszténydemokrata szövetségeseik az elképesztő nyomásgyakorlás ellenére első körben vétót emeltek a szerződés aláírása ellen. Ha végül beadták is a derekukat, politikailag a középpontba sikerült állítaniuk a közbeszédben azt a kereskedelmi szerződést, amelyet a brüsszeli bürokraták fű alatt, minél kisebb feltűnés mellett szerettek volna elfogadtatni. Az pedig különösen fontos, hogy elérték: az úgynevezett választott bíróságokról szóló megállapodás jogszerűségét a luxemburgi székhelyű uniós bíróságnak felül kell vizsgálnia. Maga a szabadkereskedelmi egyezmény ugyanis kisebb veszélyt jelent ránk, mint az, ha a kanadai cégek választott bíróságon kényszeríthetik ki az európai és nemzeti törvényeink megváltoztatását, a szociális és környezeti normák fellazítását. Így többek között a GMO tilalmát, amely mögött hazánkban többpárti és lényegében össztársadalmi konszenzus van. És ne feledjük azt se, hogy a verespataki szörnyberuházást is kanadai cég akarja megvalósítani!

A szerződés csak akkor léphet hatályba, ha a következő években az Európai Unió 38 nemzeti és regionális parlamentjének mindegyike ratifikálja. A vallon példa remélhetőleg másokat is arra inspirál, hogy kritikus szemmel döntsék el: segít-e vagy árt országuknak, régiójuknak a szabadkereskedelmi szerződés.

Bár a vallonok ellenállása csak néhány napig tartott, Paul Magnetta vallon miniszterelnök bebizonyította, hogy a brüsszeli és berlini Góliátok nem is olyan hatalmasak, mint gondoljuk. Csak a legtöbb európai politikus már az árnyékuktól is megijed. Magnetta nem ijedt meg, nem hagyta magát vita nélkül legyőzni a brüsszeli döntéshozatalt uraló hatalmi gépezettől. A Libérationnak adott interjújában helyesen mondta, hogy mostani lépéseinkkel húsz-harminc évre előre meghatározzuk, hogy milyen globalizációt akarunk. Ha valamit, annyit máris elért, hogy nagyon sokan megértették: több évtizedre kiható dolgokról döntenek majd a CETA ratifikációs folyamatában a választott politikusaink. A még megmaradt független média, az ellenzéki pártok és a civil szervezetek közös feladata, hogy erre a felelősségre hangsúlyosan emlékeztessék a közvéleményt.

A vallon szocialisták az identitásválsággal küzdő európai baloldalnak is üzentek azzal, hogy nyilvánosan kérdőjelezték meg a CETA-szerződést. Gyakran vádolják őket azzal, hogy „ódivatúak”, „dogmatikusok”, mert nem követik az európai szociáldemokrácia Blair, Schröder, Hollande és persze Gyurcsány fémjelezte útját, nem „áramvonalasítják” neoliberális irányba a politikájukat. Arról viszont nem szokás beszélni, hogy Vallóniában nincsen számottevő szélsőjobboldal, nincs helyi Le Pen, UKIP, Trump, flamand NVA. Az „ódivatú” baloldali politikával sikerült megtartani a táborukban azokat a munkásembereket, munkanélkülieket, a többségi médiában lenézően „fehér, képzetlen férfiak” néven emlegetett szavazókat, akiket az európai szociáldemokrácia magukra hagyott.

A magyar parlamentben a Fidesz a CETA elfogadásakor egy bokacsattogtató yes vagy inkább jawohl szavazattal üzent Brüsszelnek. Ez a Fidesz és Orbán Viktor igazi üzenete Brüsszelnek, jó, ha mindenki megérti. Minden más csak mellébeszélés, parasztvakítás. De azt is nyugtáznunk kell, hogy sem az MSZP, sem a Jobbik nem szavazta meg a CETA elfogadását. Lehet, kormányzati helyzetben rákényszerültek volna. Az MSZP hosszas belső vita után ráadásul csak a tartózkodásig jutott el. De akármi lesz a CETA sorsa, akárhogy alakuljon a vallonok meggyőzése, az mégis tény, hogy a magyar ellenzék két vezető pártja nem támogatta a szerződést. Ha más okból tették is, ha ellenzékből döntöttek is így, mai közéletünkben olyan ritka a jó hír, hogy ennek a szerény eredménynek is örülnünk kell.

A szerző publicista, volt EP-képviselő