Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant

Merjük végre kimondani a nyilvánvalót: az erőszaknak nincs vallása és nincs bőrszíne – csakis pénisze van.

A véresszájú, szélsőjobboldali uszítók szándékosan becsülik túl a terrorcselekmények jelentőségét, miközben mindennap ezrek és ezrek halnak meg közlekedési balesetekben – sok-sok nagyságrenddel többen, mint az úgynevezett iszlamista terror következtében. Legyenek szívesek a mélyen tisztelt soviniszták először is az autógyárak előtt tüntetni, aztán ha megállították a közutakon zajló vérfürdőt, majd ahhoz is lesz erkölcsi alapjuk, hogy a maguk kultúrája szerint élő, elnyomott vallásos embereket fenyegessenek. Ez a civilizáció életveszélyes életformát diktál, a háztartási balesetek, a kórházi fertőzések és a daganatos betegségek nap mint nap szedik áldozataikat – s ezt a menekültek százezrei is fel kell ismerjék: végzetes hiba volna túlbecsülniük polgárháborúik borzalmait, mert itt, Európában jó eséllyel ugyanúgy meghalnak majd.

A szélsőjobboldaliak intoleranciája élhetetlenné teszi Európát. Valójában ők okozzák a terrorcselekményeket – vessük csak tekintetünket Európa határain túlra, és lássuk, hogy iszlamofób közbeszéd nélkül milyen békés és befogadó világ létesült Líbiában, Szíriában vagy Afganisztánban! Ha Európában végre megvalósulna a tolerancia, az erőszak is egy csapásra megszűnne – ahogy London is a nyugalomnak és a kultúrák békés egymás mellett élésének legszebb példáját szolgáltatja azóta, hogy lakóinak többsége muszlim polgármestert választott. A nyitott határok politikájára leginkább azért van szükség, mert még mindig túl sok fasiszta lakja Európa országait: Németországban a bevándorlásellenes párt csaknem nyolc százalékon áll, miközben Franciaországban a Nemzeti Front húsz százaléknál is többet ért el. Ilyen ellenséges közegben, ennyi rasszizmus és előítélet kereszttüzében lehetetlen embereket integrálni – kár meglepődni azon, hogy néhányuknál elszakad a cérna.

Mutatkozik ugyanakkor egy nyilvánvaló összefüggés, amit egyre nehezebb elhallgatni: a terrorcselekmények mögött férfiak állnak. Az elkövetők kilencvenkilenc százaléka férfi, az áldozatok közt pedig feltűnően sok a nő – túl sok ahhoz, hogy erről hallgatni lehessen. Ha meg akarjuk magyarázni a megmagyarázhatatlant, vegyük észre, hogy a manchesteri és a londoni terror férfierőszak volt – férfi elkövetőkkel, férfias módszerekkel és férfias vérszomjjal. Merjük végre kimondani a nyilvánvalót: az erőszaknak nincs vallása és nincs bőrszíne – csakis pénisze van.