Békemenet és kereszténység

Kiállnak a pápa legazemberezése, a korrupció és a gyűlölködés mellett is.

Gőzerővel toborozzák a március 15-i nagy békemenetre a résztvevőket. Helyes. Az emberek álljanak ki a nézeteikért. De vizsgáljuk meg mégis, hogy miként dönthet ilyenkor egy hitvalló keresztény.

A békemenet két fő szervezője közül az egyik Bayer Zsolt. Aki őt követi, helybenhagyja 2016. augusztusi megállapítását is: „A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember. Most hirtelen nem jut eszembe harmadik lehetőség. Bármennyire is sajnálom.” Ne feledjük, ezzel a kijelentéssel a sajtó nyilvánossága előtt végeredményben egyetértett a református lelkész Balog Zoltán emberminiszter. Ettől a kijelentéstől nem határolódott el Semjén Zsolt, a nevében kereszténydemokrata párt elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök helyettese. Aki részt vesz a békemeneten, jelenlétével ezt a kijelentést is támogatja.

A másik fő szervező Bencsik András, a Demokrata hetilap főszerkesztője. A laphoz a kormány jóvoltából dől a közpénz, amiből könyvkiadásra is telik. Kiadták például Badiny Jós Ferenc teljes életművét, amelyből megtudhatjuk, hogy a Biblia hazudik, Jézus pártus herceg volt, és tájékozódhatunk az ősmagyarok fényvallásáról is. Ugyanitt kapható 2018-as Horthy-naptár, továbbá a Kolbrin Biblia XXI. századi „Mester Kiadása”, amely úgyszólván nélkülözhetetlen mindazoknak, akik meg szeretnének ismerkedni az „igazi Jézus” britanniai utazásaival.

A Bayer–Bencsik-békemenet célja megmutatni a világnak, elsősorban a Soros György-féle gazembereknek, hogy a magyar nép kiáll Orbán Viktor és kormánya mellett. Ha így van, vessünk egy pillantást arra, mi minden mellett áll ki valójában a békemenet.

Kiáll a fékevesztett korrupció mellett. A mai Magyarország egyik legnagyobb tehertétele a szűkebb és tágabb értelemben vett korrupció elterjedtsége és mértéke. A kormányzat semmibe veszi felelősségét a közvagyon megóvásában és gyarapításában. Semmit sem tesz annak megakadályozására, hogy a közpénz értékarányos ellentételezés nélkül veszítse el közpénz jellegét. A közbeszerzések irányítottak, az adóztatási, rendőri, ügyészi gyakorlat részrehajló. A törvényhozás és az államigazgatás személyes érdekeket a közjó elé helyező döntéseket hoz, amelyek törvénytelen befolyásolásra, vesztegetésre, protekcióra, csalásra, hálapénzre, hatalommal való visszaélésre utalnak.

A római katolikus egyház társadalmi tanításának tematikus tartalmi összegzése, kompendiuma a 411. pontjában így fogalmaz: „A demokratikus rendszerek legsúlyosabb torzulásai közé tartozik a politikai korrupció, mert egyszerre árulja el az erkölcs alapelveit és a társadalmi igazságosság normáit: azáltal akadályozza az állam helyes működését, hogy negatívan befolyásolja a kormányon lévők és a kormányzottak között lévő viszonyokat; növekvő bizalmatlansághoz vezet a közintézmények iránt, kiváltja a polgárok növekvő érdektelenségét a politikával és annak képviselőivel szemben, ami az intézmények gyengülését eredményezi.” Több pápa, a leghatározottabban Szent II. János Pál, kifejezetten helyeselte azokat a társadalmi méretű megmozdulásokat, „amelyek nem folyamodnak erőszakhoz, hanem saját igényeiket és jogos követeléseiket fejezik ki az államhatalom tehetetlensége vagy korrupciója miatt”.

A békemenet kiáll az Orbán-kormány körkörös gyűlöletet árasztó, mindenkivel ellenséges diplomáciája mellett is. A Szijjártó Péter nevével fémjelezhető lealázó agresszivitás mellett. A Fidesz-stílus nem csak a pápát gyalázza, számos nemzetközi szervezet vezetőivel ezt teszi, egészen az ENSZ-ig. És persze folyamatosan rágalmazza a névtelen menekültek tömegeit, valamint az itthoni ellenzék politikusait.

A világ nem hülye. Érteni fogják az üzenetet. Ha tömegek menetelnek Bayer Zsolt és Bencsik András mögött, éltetve a világon mindenkit megsértő Orbán-kormányt, helyeselve a korrupt kormányzást és az ordenáré hangnemet, akkor senki se csodálkozzék április 8-a után. Sem a Szentszék, sem a demokratikus világ nem követi a Szijjártó-stílust. Nem fognak ordenáré mondatokat közölni a sajtóval. Csupán leírják Magyarországot.

A szerző esszéista