Liberális ferdítés és manipuláció

Két egészen friss történet arról, hogyan szőnek történeteket külföldi liberális újságírók Magyarországról, hogyan próbálják elferdíteni a valóságot.

A többgyermekes anyák kiemelt támogatásban részesülnek a tervek szerint Fotó: Katona Vanda

Mit válaszolnak a riportok szereplői az újságírói kérdésekre? A nagycsaládos szülők elmondják, hogy a családtámogatásoknak köszönhetően könnyebben élnek a három gyermekkel, értékelik, hogy Magyarországon ilyen lehetőségeik vannak, logikusan elmagyarázzák, hogy a nemzeti konzultáció kérdéseire miért válaszoltak igennel, és azt is bevallják, hogy támogatják ezt a kormányt. Paff!

A fiatal házaspár elárulja, hogy úgy vették igénybe a családi otthonteremtési kedvezményt (csok), hogy előre vállaltak három gyermeket, ebből az első már meg is született, de tervezik a testvéreket. Az újságíró kérdésére azt is elmondják, hogy ha nincs ez a lehetőség, még nem lenne gyermekük, hiszen abban a lakásban, ahol éltek, nem tudtak volna családot alapítani. Kicsit zavarba jönnek arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavaznak, ez mégiscsak magánügy lenne, végül kibökik, hogy a kormánypártot támogatják, de ez így volt már korábban is. Ismét paff!

Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy kormányzati megbízásból készültek az angol és francia nyelvű imázsfilmek, amelyeket aztán Európa-szerte terjesztünk, hogy akik látják, esetleg elkezdjenek összepakolni, hogy Magyarországra költözzenek, megosztanám a párhuzamosan futó történteket is. Ha az ember nemcsak nézi, de hallgatja is a riportokat, egészen más narrációval találkozik.

Első esetben a riporterhölgy még a stúdióban elmondja, mit is kell látni. Hogy ez Orbán Viktor elnyomó rezsimje, ahol nem tisztelik a jogállamot és a demokráciát, és ahol – horribile dictu – a gyermekvállalás támogatását helyezi előtérbe a kormány. És ennek megfelelően halljuk a kommentárokat. A templomban megbotránkozva közlik, hogy fehér (!) emberekkel van tele. A pap azt is elmondja, hogy nagyon örülnek neki, hogy az utóbbi években egyre fiatalabb lett a közösség, egyre több a gyermek.

A háromgyermekes család házában egyik elmarasztalás követi a másikat. Az oknyomozó riporter lerántja a leplet arról, hogy ebben a családban bizony az anyuka szokott főzni és a házimunkát is jellemzően ő végzi, igaz, a gyerekek bevonásával. Olaj a tűzre, hogy az édesapa nevetve hozzáteszi: És milyen jól csinálja! Már érezzük is, hogy itt bizony a hagyományos női-férfi szerepek kormány általi ráerőltetéséről lehet szó, és mégsem járja, hogy a vasárnapi húslevest az anyuka főzi, sőt meri ki az egész családnak. A nemzeti konzultáció kérdéseinél a szülők hiába indokolják meg logikusan a döntésüket, és hiába töltik ki közösen a családban, alapos megvitatást követően, a néző már hallja is a minősítést: ez bizony kormányzati propaganda, amit ráerőltetnek a magyar emberekre. Ne zavarjon meg senkit, hogy önként töltik ki, a saját véleményüknek megfelelően.

Amikor kiderül, hogy a házat a csoknak köszönhetik, a narrátor megbotránkozva közli, hogy mindkét szülő a helyi gyárban dolgozik, és a gyerekekre való tekintettel nem fizetnek adót! Mintha adócsalók lennének, szégyelljék magukat! Hab a tortán, hogy ha még nem lenne elég a ház, az adómentesség, még a belföldi, családi nyaralásukat is az államtól kapták! A depresszív zenének, a vágásoknak, az elítélő, megbélyegző kommentároknak köszönhetően erre a pontra érve már illene mindenkinek megértenie, milyen elnyomó is az a rezsim, amely így jár el.

A másik műsorban ugyanaz a párhuzamos történet elevenedik meg a narráció hallatán. Próbálják a házaspárral kimondatni, hogy ők csak pénzért vállalták a gyerekeket, de nem sikerül. Próbálják rávenni őket, vallják be, hogy azért szavaznak a Fideszre, mert végeredményben megvette a szavazataikat. Ez sem sikerül. A készítők részéről az egész riport tele van tűzdelve negatív jelzőkkel, elfogult, kritikus véleménnyel. Ezúttal engem azzal próbálnak sarokba szorítani, hogy mégis mi a magyarázat arra, hogy a kormány a gyermekvállalást akarja támogatni, hogy azt szeretnénk, hogy több gyermek szülessen? Amire én eléggé el nem ítélhető módon azt válaszolom, hogy ezen múlik a nemzetünk jövője. Ha nem születnek gyermekek, megszűnünk létezni.

Két egészen friss történet arról, hogyan szőnek történeteket külföldi liberális újságírók Magyarországról, hogyan próbálják elferdíteni a valóságot, hogyan sulykolják a saját véleményüket nézőikbe, hogyan igyekeznek manipulálni.

Éljen az objektív, független, sokszínű liberális nyugati média!

Elmeséltem két történetet. Én így láttam. De közzéteszem a nyilvános linkeket a közösségi oldalaimon is, nézzék meg önök is! Döntsenek önök! Erről is. Hiszen Magyarországon demokráciában élünk. Én büszke vagyok rá. Ahogy a tudósításokban látottakra is. Büszke vagyok arra, hogy egyre több segítséget tudunk adni a magyar családoknak. Egyre többen kötnek házasságot és döntenek a családalapítás vagy a további gyermekek vállalása mellett. Büszke vagyok arra, hogy végre, lassan kialakulni látszik ismét egy olyan középréteg, amelyet a kommunista diktatúra szétvert.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon bárki szabadon megvallhatja és gyakorolhatja a hitét. Büszke vagyok a csodálatos fővárosunkra és az egyre erősödő vidéki Magyarországra. Büszke vagyok rá, hogy nincs utcai erőszak, hogy rend és biztonság van. Büszke vagyok arra, hogy egyre többen járnak emelt fővel, hogy merjük a saját utunkat járni, és a magyar emberek kiállnak nemzeti érdekeinkért.

Önök is érzik ezt a büszkeséget?

A szerző a Fidesz alelnöke