Minket nem lehet jegelni

Az európaiak nem veszik komolyan az európai választásokat, ezért rendre olyan európai parlament jön létre, amelyben nem ismerik fel a maguk akaratát.

Bukarest, 2012. október 17. Az Európai Unió és az Európai Néppárt (EPP) zászlói lobognak az EPP kongresszusának megkezdése elõtt a bukaresti parlament épületénél 2012. október 17-én. (MTI/EPA/Robert Ghement) Fotó: Robert Ghement

Orbán Viktor többször hangoztatta, hogy amikor a politika a keresztény értékekről beszél, akkor voltaképp az európai kultúráról van szó, nem pedig arról, hogy gyakorolják-e hitüket az emberek vagy sem. Ez kinek-kinek a személyes döntése, s az állam ebbe a döntésbe nem szólhat bele. Ma még azonban az euró­pai gondolkodás és a kultúra a keresztény, pontosabban a görög-zsidó-keresztény hagyomány gyökereiből táplálkozik, s a kereszténydemokrata politika azt tartja helyesnek, ha ez így is marad.

Nem kétséges, hogy a modern világ több ponton ellentétes ezzel a kultúrával. Például a „Tiszteld apádat és anyádat!” felszólítás egyértelműen családközpontú. Ám modern városaink lakásai nem teszik lehetővé a háromgenerációs családmodellt, az öregekről való gondoskodást intézményekre bízzuk. A „Ne ölj!” parancsa nem csupán a gyilkosságot tiltja, hanem az önsorsrontó, egészségtelen életmódot is, sőt kiáll az élet minden formájának védelme mellett, ami az eltűnő fajok megmentését épp úgy jelenti, mint a meg nem született magzatok élethez való jogát vagy az eutanázia tilalmát, és sürgeti a környezeti ártalmak csökkentését az egészség védelme érdekében.

A „Ne lopj!” nem csupán a besurranó tolvajoknak kiállt megálljt, hanem a javak jelenlegi igazságtalan elosztásának az átgondolását követeli. A „Ne paráználkodj!” felszólítás sem csupán a monogám házasság melletti kiállás, a szexualitást a magánélet terére utalja, s idegennek érzi azt a nyilvánosság előtti nyomulást, amellyel némelyek a maguk szexuális magatartását fennen hirdetik. Ha valaki minderre azt mondja, hogy ezek ósdi, elavult nézetek, életidegenek, azok vegyék észre, hogy egy kicsit fordul a szél. Például – minden visszássága ellenére – a #metoo mozgalom a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők védelmét szolgálva voltaképp a hatodik parancsolat újra felfedezése. Amikor az információáramlás korlátlan szabadsága hamis hírekkel képes elárasztani a világot, tíz- és százmilliókat csap be, s aljas céllal befolyásol, nyilván tenni kell valamit a hamis hírek terjedése ellen. Más szóval: ismét a tízparancsolat szelleme kezd érvényesülni. (Hamis tanúságot ne szólj…)

Lehet górcső alá tenni egyetlen pártot, hogy politikája megfelel-e a kereszténydemokrata értékeknek, de ennél fontosabb feladat, hogy a magukat kereszténydemokratának hirdetők is tükörbe nézzenek, és megvizsgálják, nem késztette-e a félelem, azaz a szavazatvesztés réme sok olyan kompromisszumra őket, ami miatt elveszítették eredeti arculatukat. Egy értékvitára van tehát szükség, amit szintén nem lehet egy kampány kellős közepén lefolytatni.

Az elemzők a döntést Orbán Viktor győzelmeként értékelik. Igazuk van. A hírek szerint a Fidesz kompromisszumos javaslata 190:3 arányban ment át. Pedig a liberális média nem ezt várta. A Financial Times vezércikke megfogalmazta az utasítást: „Ha Manfred Weber megpróbálja bent tartani a Fideszt, vagy csak egy felfüggesztést javasol, akkor új budapesti visszaélések túszává válhat, neki viszont vezetői képességeket és a demokratikus értékek iránti elkötelezettséget kell mutatnia, mert ezek az Európai Bizottság elnöki szerepének alapvető szükségletei.”

Ezért fogalmazott Weber úgy, hogy a Fidesz kizárása nem került le a napirendről. Ezt pedig érdemes a magyar választóknak tudatosítaniuk magukban. Ha jegelik is az Orbán Viktor elleni támadást, azt részben taktikai megfontolásból teszik. A fagyasztás hatására el ne múljon az a „csak azért is” hangulat, ami a máskor otthon maradókat most májusban elvinné az urnákhoz! A kormány támogatóinak több komoly okuk van arra, hogy le is adják a szavazatukat, sőt mindenkit buzdítsanak a részvételre.

Az egyik az, hogy kiderüljön, a harmatgyenge magyarországi ellenzéket segíteni próbáló külső támadások, akár a nyugati médiából jönnek, akár a liberális nézeteket valló pártoktól, nem gyengítik, sőt több mandátumhoz segítik a Fidesz–KDNP-listát. A másik az, hogy az alacsony részvétel a valós társadalmi támogatottságnál nagyobbnak láttatja a kis pártokat. Ha kevesen szavaznak, könnyebb az öt százalékot átugrani. Így itthonról is jutottak ki Brüsszelbe olyan képviselők, akik hangerővel próbálták pótolni a hiányzó társadalmi támogatást.

Az európaiak nem veszik komolyan az európai választásokat, ezért rendre olyan európai parlament jön létre, amelyben nem ismerik fel a maguk akaratát. A harmadik tényező a bevándorlás kérdése. Ez sokakat megmozdít, ami ellen a bevándorláspártiak úgy védekeznek, hogy az illegális migráció megszűnéséről, illetve jelentéktelenné zsugorodásáról beszélnek. Elhallgatják, hogy ez a csökkenés részben Orbán Viktor kerítésépítő határozottságának tulajdonítható, részben pedig annak, hogy Olaszország sem vállalta a korlátlan befogadás korábbi gyakorlatát, de az Európába törekvés kiváltó okai még léteznek.

A veszély nem szűnt meg, így mindenkinek, aki a megindult, már-már népvándorlásnak látszó folyamatot helytelennek, veszedelmesnek tartja, a bevándorlást ellenző pártokra kell szavaznia. Derüljön ki, hogy a vitákat igen, de a választók akaratát nem lehet jegelni. A bevándorlás kérdésében mindenkinek véleményt kell mondania, ha biztonságban akar élni.

A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke