Bajnai Gordon újratöltve

Nem kizárt, hogy a tehetséges, karizmatikus politikai vezetők teljes hiányától szenvedő, másod- és harmadosztályú politikusoktól hemzsegő baloldali ellenzék végül mégis visszatántorog Bajnai Gordonhoz, hogy mentse meg őket, ha tudja. Hiszen az ellenzék szétesőben, cél és vezércsillag nélkül botorkál; itt van viszont Bajnai, aki „fénylő csillag”: européer, progresszív, globalista, kozmopolita, sármőr, politikailag abszolút korrekt, van miniszterelnöki tapasztalata. És még az Internacionálét is elénekli, ha kell (2009-ben a szocikkal).

Bajnai esetleges előkaparására utal, hogy a 168 Óra és a 24.hu egyaránt hosszú interjút készített vele, s néhány napra rá egy róla készült könyv jelent meg, amelynek bemutatóján Bajnai is újra bemutatkozott a nyilvánosság előtt.

S hogy valóban készülhet újra egy nagy szerepre az ellenzéki oldalon, pontosabban már készítik erre a szerepre, arról árulkodnak azok a mondatai is, amelyek a Fidesz legyőzhetőségének receptjéről szólnak. Kifejtette ugyanis, hogy a jelenlegi választási rendszer valójában kétpárti szisztéma, tehát egy nagy néppártot nem győzhet le senki más, csak egy másik nagy néppárt. Ő pedig úgy látja, hogy „Erre a feladványra azóta sincs megfejtése a mai ellenzéki politikának, s amíg nem lesz, nem is tud szembeszállni ezzel a rendszerrel”.

Vagyis: kell egy szivárványos ellenzéki néppárt – s kell ehhez egy karizmatikus vezető. Ez lehet ő személyesen. Hiszen Bajnai egyszer állítólag bizonyított, 2009-ben megmentette az országot. Eemlékszünk, azzal kezdte a gyurcsányi csődgondnokságot, hogy kijelentette, ez fájni fog. Persze hogy fájt, hiszen nem tett mást, mint érvényesítette a válsághelyzetben a neoliberális mantrákat: megszorítás, adóemelés, bérbefagyasztás, nyugdíjelvonás, szociális elvonások, munkanélküliség stb. – mindezt az adófizetők kárára. Igen, bizonyította: ő valóban szolgai végrehajtója a globalista pénzügyi körök akaratának, ha kell, 2009-ben, ha kell, 2019-ben újratöltve.

Mire számíthatna az ország, ha a 2012-es kudarcos visszatérése után ismét színre lépne mondjuk az önkormányzati választások után, egy új ellenzéki párt vezetőjeként? A választ ő maga adta meg, amikor kijelentette: nagyon tiszteli Soros Györgyöt.

Ebben a mondatban minden benne van.

Hogyne tisztelné Soros Györgyöt, aki kezdettől fogva támogatta őt intézményesen, hálózatosan és pénzügyileg is? Ne feledjük, a Bajnai-féle Haza és Haladás Alapítványt az a Center for American Progress nevű, a Clinton családhoz húzó agytröszt támogatta, amelyet Soros György ötlete alapján hoztak létre s amelyet Soros főszponzorként támogatott.

Emellett Bajnai Gordon tagja a Soros György által alapított, az Európai Uniót behálózó Külkapcsolatok Európai Tanácsának, amely testület – vagy inkább agytröszt – az unió egyfajta deep state-jeként, azaz mélyállamaként működik. Olyan háttérerő, amely megszabja, de legalábbis erősen befolyásolja, hogy milyen döntések szülessenek az unióban.

Ezek után nem meglepő, hogy a Külkapcsolatok Európai Tanácsát (European Council of Foreign Relations, ECFR) Soros György segítségével alapították 2007-ben, aki az „anyaszervezetnek”, a Council of Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa, CFR) is tagja, sőt egy ideig igazgatója is volt. A tanács a honlapján megfogalmazott ars poeticája szerint a gróf Coudenhove-Kalergiig visszavezethető páneurópai koncepció hívei, melyet Brüsszellel és a tagállamokkal együttműködve szeretnének érvényre juttatni. Világos szavak, fordítsuk le magyarra: céljuk az Európai Egyesült Államok létrehozása.

Bajnai már megmutatta Soros György iránti feltétlen odaadását: tavaly tavasszal az ECFR ötven tagja, befolyásos európai személyiségek – köztük Bajnai Gordon – nyílt levelet tettek közzé a magyar felsőoktatási törvény ellen és a Soros-féle CEU (Közép-európai Egyetem) védelmében. Ebben gyakorlatilag felszólították (!) az Európai Bizottságot és az unió tagállamait, hogy minden erővel lépjenek fel a törvény ellen.

Továbbá tavaly ősszel Bajnai Gordon mutatta be azt a New Pact for Europe című tervet, amelyet Soros Nyílt Társadalom Alapítványok, a Bertelsmann Alapítvány és még néhány más, nem kevésbé nemzeti szuverenitásellenes képződmény tákolt össze a brüsszeli politikai elit nagy örömére.

Bajnai tiszteli Sorost; arra a kérdésre, hogy mit szól a pénzügyi spekuláns OTP-részvények elleni támadásához a magyar válság kellős közepén, képes volt azt válaszolni, hogy „A világ legtermészetesebb dolga, hogy akik pénzeket kezelnek és befektetnek állampapírba, azt az országot próbálják támadni, shortolni, amelyikről azt gondolják, sebezhető. Az ország dolga, hogy ne legyen sebezhető, akkor támadhatatlan.” Bajnai szerint tehát a világ legtermészetesebb dolga országokat támadni, országokat és milliókat csődbe juttatni. Vajon így gondolják Nagy-Britannia, Malajzia, Thaiföld állampolgárai is, amely országok valu­táit csődbe juttatta?

Különösen elképesztő az a szenvtelenség és érzéketlenség, ahogyan Soros mellé áll a saját országát és lakosságát ért pénzügyi támadás kapcsán. De mi ebben a meglepő? Bajnai Gordon akkor sem mutatott empátiát, amikor az általa tulajdonolt Hajdú-Bét Rt. csődbe ment, aminek következtében libatenyésztők százai mentek tönkre; volt, aki a kilátástalanság ­miatt véget vetett az életének.

Persze Bajnai Soros iránti rajongása semmit sem számít addig, amíg személyes rajongásról van szó. A probléma akkor kezdődik, ha 2012 után esetleg ismét közéleti terepre lép, s komolyan elszánja magát arra, hogy újra megmenti az országot. Bajnai ebből a szempontból nagyon hasonlít Judith Sargentini asszonyra, hiszen mindketten meg akarták és meg akarják menteni Magyarországot az Orbán-kormánytól, s a legkevésbé sem zavarja őket, hogy az ország elsöprő többsége nem tart igényt a segítségükre.

Azonban a fent leírt eseményekből logikusan kikövetkeztethető, hogy Soros György már próbálgatja hűséges követőjét, s eljöhet az a pillanat, amikor ismét csatába küldi, miként 2012-ben. Soros, ha erre a következtetésre jut, nem véletlenül teszi: valószínűleg pontosan látja, hogy egyetlen épkézláb politikus sem található a szélesen vett ellenzék soraiban, aki komolyan vehető kihívója lehetne Orbán Viktornak.

Vélhetően tisztában van azzal is, hogy a korábbi kegyenc, Gyurcsány Ferenc olyan szinten leszerepelt Magyarországon, s annyira nem eladható, hogy mást kell találnia helyette, még annak ellenére is, hogy a Gyurcsány házaspár – a nagyobb haszon érdekében – szinte nyálcsorgatóan mondja fel nap mint nap a neoliberális-nyílt társadalmas mantrát az Európai Egyesült Államokról meg a bevándorlás szépségeiről.

Csak azzal nincs teljesen tisztában Soros, hogy ha az emberek meghallják Bajnai Gordon nevét, akkor nem a haza megmentője jut az eszükbe, hanem egy hivatalnok, egy bürokrata, aki szenvtelenül nézte a libatenyésztők tönkremenését és személyes tragédiáikat, adta a nevét miniszterként Gyurcsány Ferenc kormányzati ámokfutásához, az ország tönkretételéhez, majd egy brutális megszorítócsomagot kényszerített rá az emberekre. Nem úgy gondolnak rá, mint egy „haladó” européerre, hanem mint aki Gyurcsány Ferenccel párban megszorítóintézkedések sokaságával tette nehézzé az életüket.

Mindettől függetlenül egyet tudnunk kell: ha Bajnai egyszer kormányfő lenne Magyarországon, akkor Soros György mentalitása, életfelfogása kerülne hatalomra az országban. S jönne, nyomulna a Soros-hálózat. Attól pedig a Jóisten óvjon meg bennünket.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója