Pető Ivánék máig nem felejtik el, hogy átláttak rajtuk

Hálát adhatunk a rendszerváltozásra áhítozó magyarok bölcsességének, hogy anno Antall József kulcspozícióba emelésével megakadályozta az SZDSZ kormányzati szerepbe kerülését.

Budapest, 2011. november 21. Petõ Iván történész, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) volt elnöke és frakcióvezetõje beszél a Kónya-Petõ-vita 20 év után - érvek és ellenérvek a visszamenõleges igazságtételrõl címmel megrendezett nyilvános vitán, az OSA Archívum épületében. Petõ Iván és Kónya Imre jogász, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) volt frakcióvezetõje az igazságtételrõl 1991. õszén tartott televíziós vitájuk 20. évfordulója alkalmából ültek le ismét nyilvános beszélgetésre. MTI Fotó: Kollányi Péter Fotó: Kollányi Péter

Ahhoz, amelyik éppen az elmúlt években – a migráció kapcsán – mutatta ki leginkább a foga fehérjét. Kihasználva a nyugati társadalmak jóléti elkényelmesedését, a jobb- és baloldali erők közötti határvonalak fokozatos halványulását. Elhitették a polgárokkal, hogy bármely politikai erő szerez többséget a választásokon, az lényegében mindegy, mert az ő életminőségük változatlanul magas színvonalú marad.

S közben nem vették észre – sokan a mai napig nem is akarják észrevenni –, hogy a birodalmasodni vágyó, migránsbarát politikát folytató Európai Unión keresztül az országok veszíthetnek szuverenitásukból. S a magát időközben a hatalomba bebetonozó politikai elit az európai polgárok feje fölött átnyúlva az egy központból irányítandó Európai Egyesült Államok létrehozatalát – nevezhetjük akár birodalmi diktatúrának is – igyekszik mindenáron megvalósítani. Dobrev Klára és a Demokratikus Koalíció, az SZDSZ egyik – a Momentum mellett – mai legmarkánsabb megtestesítője az EP-kampány idején ugye másról sem beszélt, csak erről a liberális álomról.

A magyarok 1990-ben azonban egyáltalán nem ezt akarták. Szabadságra, függetlenségre, nemzeti önrendelkezésre vágytak, és vele együtt természetesen nyugati életszínvonalra. Ők nem érzékelhették a liberális demokrácia címkéje alatt húzódó csapdát. Pedig Soros György már akkor is próbálta a politikai életet a saját szájíze szerint alakítani Magyarországon, igyekezett például a szocik által felhalmozott államadósság fejében minél nagyobb szeletet kihasítani a nemzeti vagyonból.

Akkor csak Antall volt képes a fenyegető SZDSZ-dominancia feltartóztatására. Ellenállása nélkül nem következhetett volna be az igazi rendszerváltás, amelyet végül Orbán Viktornak és a Fidesznek 2010-ben sikerült megvalósítani.

Pető Ivánék azt szerették volna, ha a magyarok elfogadják kitatarozott népi demokráciaként azt a gyalázatos szövetséget, amelyet az SZDSZ 1994-ben a szocikkal váratlanul megkötött, amikor boldogan vették ismét birtokukba a négy évig nélkülözött fő hatalmat.

Ugyanis az összes többi hatalmi hídfőállás – rendőrség, hadsereg, bíróság, média, kultúra, az időközben a saját érdekeik szerint privatizált gazdaság – 1990 után is változatlanul a kezükben maradt. Húsz év alatt a nemzeti vagyon jelentékeny részét el is privatizálták, az államadósságot az egekbe emelték, az országot kiszolgáltatták a Nyugatnak.

Pető a mai napig nem bocsátja meg a magyaroknak, hogy rájöttek arra, az SZDSZ mekkora tályog a nemzet testén, ­amiért ki is hajították a Parlamentből. S bár a kialakult helyzetért természetesen az autokratának titulált Orbán Viktort okolja, de – mint mondja – „Orbán felelőssége nem takarhatja el a magyar társadalom felelősségét”.

Pető szavaiból kiderül, hogy a magyarokról alkotott felfogása mit sem változott. Ma is mélységesen lenéz bennünket, ahogy a Momentum színei­ben politizáló, revansra vágyó SZDSZ-utódok is. Emlékezetes, Kerpel-Fronius Gábor kirostált főpolgármester-jelölt korábban agyhalottnak és a hárommillió droid országának nevezte hazánkat.

A liberálisok szerint tehát a jelenlegi rendszer annak ellenére autokrácia, hogy háromszor egymás után kétharmaddal győzött választáson a Fidesz, illetve 2006 ősze óta minden létező országos voksolást megnyert.

Ez pedig nem más, mint a népakarat színtiszta érvényesülése. Ezt inkább támogatni kellene, mint folyamatosan gyűlölködni ellene, az Európai Unióban pedig rendre támadásokat vezényelni vele szemben.

A szerző újságíró