Sietős vízibuszoztatás az olasz partok előtt

Sokakban vetődik föl, mi indokolja, hogy a Földközi-tengeren ilyen vehemensen, erőszakosan akarják csúcsra járatni a migránsbeszállítást. Mi ennyire sietős? Pedig a megoldás nem is bonyolult.

Pozzalo, 2019. július 1. Afrikából Európába igyekvõ illegális bevándorlók szállnak le az olasz pénzügyõrség (GdF) hajójáról a szicíliai Pozzalo kikötõjében 2019. június 30-án, miután a Proactiva Open Arms spanyol civil szervezet egyik hajója 55 migránst vett a fedélzetére a Földközi-tengeren. A bevándorlók közül tizenegyet egészségügyi ellátásban részesítettek az olasz hatóságok Lampedusa szigetén, a többieket Pozzalóba és a közeli Licatába szállították. MTI/EPA/ANSA/Francesco Ruta Fotó: Francesco Ruta

Sokakban vetődik föl, mi indokolja, hogy a Földközi-tengeren ilyen vehemensen, erőszakosan akarják csúcsra járatni a migránsbeszállítást. Mi ennyire sietős? Pedig a megoldás nem is bonyolult. Addig akarják kierőszakolni a korlátlan migránsbehozatal nemzetközi elismertségét, amíg ez a béna kacsa, a Migráció über alles! vezényszót vakon követő Juncker-féle Európai Bizottság regnál, és nem adja át a helyét a megválasztott elnök, Ursula von der Leyen által vezetett testületnek. A nyilatkozatok szerint az új grémium már felhagyhat az illegális bevándorlás eddigi, kissé elmebeteg kezelésével. Ezért aztán a bevált szovjet módszert hajszolják a szélsőséges globalisták: kész helyzetet akarnak teremteni, hogy már ne lehessen visszaállítani a normális állapotokat.

Természetesen Matteo Salvini olasz belügyminiszter és a Liga ellen is irányul a folyamatos presszió, dühödt kísérletsorozat, de ez csak másodvonulata a nagy menekültbehozatali tervnek. A lényeg az, hogy bukjon meg még november elseje előtt minden olyan politikai szándék, program, amely azt hirdeti, hogy az illegális migrációt meg lehet állítani. Ehhez pedig valójában zsarolási túsznak, faltörő kosnak használják azokat a főként afrikaiakat, akik hajlandók az életüket kockáztatni a veszélyes tengeri úttal. A végeredmény: a Földközi-tengeren valójában nem migránstaxiztatás, hanem egyenesen vízibuszoztatás zajlik. Menetrend szerinti csempészjáratai vannak az NGO-hajóknak, amiket célszerűbb lenne politikai aktivistahajóknak hívni.

Az egyik legnagyobb, spanyol NGO vezetője el is szólta magát, rábizonyítva politikai célmániájukra. Amikor a laziói közigazgatási bíróság úgy foglalt állást, a kormány nem tilthatja meg a Proactiva Open Arms úgymond mentőhajójának, a fedélzetén másfél száz migránssal, hogy olasz felségvizekre lépjen, Oscar Camps rendkívül nagyképűen nyilatkozott. Gőgösen ezt mondta: végre sikerült visszavonatniuk Salvini biztonsági rendeletét, így már nem kell attól tartaniuk, hogy megbírságolják őket, ha olasz vizekre lépnek. Szerinte arról már döntöttek, hogy a menekültek partra szállhatnak, de arról még nem, hogy pontosan hol, ez a kormány feladata lesz. Az NGO-vezér ezzel óvatlanul elárulta: a valóságban arra ment ki a piszkos játék, hogy az olasz szenátus által is megszavazott törvénycsomagot semmissé tegyék és akadálytalanul áraszthassák el illegális migránsokkal a kontinenst. Felfedte jogi műveletlenségét is: ugyan miért következne egy elfogult bírósági döntésből, hogy már ki is köthetnek és lerakhatják a migránsszállítmányt?

Csalatkozni fognak az álcivil bevándorlótranszportáló szervezetek, mert ezt a mediterrán csatát nem nyerhetik meg. Túl átlátszó a szándék, és az embereket nem lehet büntetlenül madárnak nézni hosszú időn keresztül. Hiába a hisztérikus haláltánc a migrációs fronton, hasztalan dolgoznak csatárláncban az NGO-k az embercsempészekkel, kevés az idejük és fogyóban a polgárok naivitása. Kilóg a lóláb, hisz videók, hangfelvételek bizonyítják: állandó kapcsolatban vannak az NGO-k és az embercsempészek. Márpedig ha az embercsempészet akkor állapítható meg, ha a tevékenységhez anyagi haszonszerzés társul, minden stimmel: elég sok pénzt szereznek az NGO-k az embercsempészeknek és azoknak, akik mögöttük állnak.