Elveszett tisztességek

Tisztességes ez így? Válaszolok a társulat helyett: nem, ez így nem tisztességes. Hanem tisztességtelen. És tényleg jó lenne tudni, ki dönt ezekben az esetekben az emberek sorsáról.

Budapest, 2005. janur 13. Jelenet Roland Schimmelpfennig: Eltte-utna cm darabjbl, amelyet a Krtakr Sznhz s a Katona Jzsef Sznhz kzs produkcijaknt mutatnak be a Katona Jzsef Sznhzban Schilling rpd rendezsben. A darabban a sznszek a nzk kztt foglalnak helyet, akik a sznpad eltt elhelyezett tkrbl ltjk az eladst. MTI Fot: Nndorfi Mt Fotó: Nándorfi Máté Forrás: MTI

Tessék mondani: ki dönti el és hol, hogy kinek a karrierjét, életét törjük derékba akár húsz-harminc éves, igazából soha, senki által nem ellenőrzött és főleg nem bizonyított zaklatási vádakkal, kinek a nevét hozzuk nyilvánosságra a legelső pillanatban, azután kinek az életét törjük szilánkosra, kinek az egész addigi életműve megy a szemétdombra, ki lesz pária mindörökre, s nemcsak a megvádolt, de mindenki, aki azután hajlandó még emberszámba venni őt, sőt még esetleg munkát is ad neki? Esetleg rá tetszettek ismerni a fentiekből valakire?

Esetleg Marton László ügye dereng fel a homályból?

Nyertek! Éppen őrá gondoltam.

De muszáj megkérdeznem újra: ki döntötte el, hogy Marton László egy harmincéves ügy áldozata legyen, és nyilvános autodafé keretében végezzenek vele – a szó legszorosabb értelmében! –, és ki dönti el, hogy kit illet meg a halk, szelíd diszkréció? Ugyanazok hozzák meg ezeket a döntéseket, vagy mindenki másképp csinálja? És Marton László vajon hol vétett olyan nagyot, hogy nyilvánosan kellett kivégezni, és a Katona József ismeretlenkéje mit tud, amiért megilleti a hallgatás jótékony homálya?

És ami a legfontosabb: tisztességes ez így?

Mert tegyük fel egy pillanatra, hogy a Katona József Színház homályba burkolt zaklatója valóban elkövette azt, amivel vádolják. És – egyelőre – nincsen okunk feltételezni, hogy nem követte el, ugyanis „jelen idejűnek” tűnnek az események, nem azzal állt elő valaki, hogy harminc éve a művész úr ezt meg azt csinálta vele, de eddig nem mert megszólalni – ismerjük ezt.

De most nem erről van szó, hanem mostani történésekről, amelyeket – legalábbis ez derül ki a színház decens kis közleményéből – többen is megerősítettek a társulatból. Nos, ha tehát feltételezzük, hogy nem hamis vádakról van szó, akkor hogyan engedheti meg magának ez a hibátlanul liberális pedigréjű társaság, hogy nem mondja meg, kiről van szó? Ezek szerint túl nagy „falat” az illető, túl nagy libsi ikon – így aztán menjen, ahová akar és folytassa egy másik társulatnál azt, ami miatt a Katonából szép csendben, diszkréten kirúgták!?

Hadd kérdezzem meg újra: tisztességes ez így?

Válaszolok a társulat helyett: nem, ez így nem tisztességes. Hanem tisztességtelen. És tényleg jó lenne tudni, ki dönt ezekben az esetekben az emberek sorsáról. Ám addig is csak abban reménykedhetünk, hogy nem áll meg az idő, és fény derül majd az illetőre. Marton László elveszett tisztessége miatt is.