Fogadják el az etikus lombikot!

Hatalmas csodának élem meg ma is, hogy az Isten adott ilyen tudást az orvosoknak, hogy a meddő pároknak gyermeke születik.

Budapest, Kaáli Intézet lombik bébi programm. Az embriók előkészítése. Fotó: Teknős Miklós

Nekem tíz év után lett egy lombikgyerekem, és sajnos nem is lesz több. Hívő katolikusként sokáig nem mentem lombikra, mert nem akartam embriógyilkosságot elkövetni, az egyház szerint a lombik halálos bűn, ugyanolyan súlyú, mint az abortusz. Mindig biztos voltam benne, hogy sose vetetném el a gyerekemet, erről másokat is sikerült lebeszélni, hamar akartam elköteleződni és sok gyereket szerettem volna.

Húszas éveim végén férjhez mentem, de nem jött a gyermekáldás. Műtöttek, jártam katolikus orvoshoz, aki cseppeket adott, meg sok-sok rossz orvosélményt, imádkoztam, csodatevő paphoz mentem, de kiderült, hogy nincs más út, csak a lombik. Aztán szerencsére találkoztam Somfai Béla jezsuita szerzetessel, bioetikus professzorral, aki azt mondta, hogy ha minden embriónak biztosítom az életesélyt, az életadás a célom a lombikkal, akkor nem követek el bűnt. Ebben megnyugodva vágtam bele az orvosi ellátásba, egy katolikus lombikos orvoshoz mentem, hiszen a meddőség betegség.

Hatalmas csodának élem meg ma is, hogy az Isten adott ilyen tudást az orvosoknak, hogy a meddő pároknak gyermeke születik, és sajnálom, hogy sokáig vártam és hallgattam a katolikus egyházra, és nem lett több gyerekem!

Nagyon fontos a higgadtság! Most magamat nyugtatom írás közben, pedig jogos a dühöm, hiszen a gyermekem fogantatását mocskolják be. A gyermekem fogantatása egy csoda, az orvostudomány és Isten segítségével jött létre, annak ellenére, hogy természetesen nem ment volna. Minden embriót beültettek a méhembe, de háromból csak egy tapadt meg. A kislányom születése miatt egyetlen embriónak se kellett meghalnia! Ez az egész történet magánügy kellene hogy legyen, de azért kürtölöm szét országnak-világnak, mert hiszek abban, hogy győz a megkülönböztetés bölcsessége, a katolikus egyház változtatni fog az álláspontján, és nem lesz megbélyegzett a gyerekem.

Írtam levelet Ferenc pápának, és három éve várom a válaszát. Most újra elküldtem, és remélem, hogy végre érdemben reagálnak.

Kezdjük az elején: értem, hogy az egyház elítélte a lombikot. Amikor az első lombikgyerek született, akkor nem törődtek az embriókkal, a lényeg az volt, hogy legyen egy gyerek. Kidobálták, ami nem kellett, tömegben gyártották az embriókat, eladták, kísérleteztek velük. A katolikus egyháznak lépnie kellett, és hirtelenjében betiltotta, de közben változott a világ, fejlődött a tudomány és egyre kíméletesebb lett az eljárás.

Fontos kérdés, hogy meddig etikus és mikortól nem egy embriót létrehozni? Létezik egy hiteles válasz, ami Somfai Béláé: ha minden embrió be lesz ültetve a méhbe, tehát mindegyik kap életesélyt, egyiket se gyilkoljuk meg, akkor az nem bűn, sőt támogatandó. Szerintem ebben az esetben épp hogy az egyház követ el bűnt, mert megtiltja, hogy gyermeke szülessen a házaspárnak. Sok kívánt gyermek meg nem születéséért felelős az egyház. A talentumokat nem szabad elásni, mondja Jézus az Újszövetségben; a meddőség gyógyításának tudása talentum, és élni kell vele – persze ameddig etikus.

Fontos tehát, hogy meddig etikus a lombik? Ha embriókat sorozatgyártanak és a maradékot megölik, az nem etikus, az gyilkosság. Jogosan és logikusan tiltja az egyház. Még azt is el tudom képzelni, hogy ha az egyház végre különbséget tenne az etikus és a nem etikus lombik között, akkor a jogban és az orvostudományban is különbséget tennének, így sokkal kevesebb embriógyilkosság lenne.

Bálint Bálint László kutatóorvos írta (Pannonhalmi Szemle, A tiltás gyümölcse című cikk): „A korlátok, amelyeket az egyház és az etika a kutatók és orvosok felé közvetítenek, nem a kutatást akadályozzák, hanem annak irányát jelzik. Az embriók védelmét mint imperatívuszt az egyház az etikai fórumokon keresztül nagyon helyesen képviseli, és ez az imperatívusz a kutatók mindennapjait keretek közé helyezi. Ma senki nem végezhet megfelelő etikai engedélyek nélkül olyan kísérletet, amelyben etikai normákat sérthet. A meglévő keretek között azonban bármilyen kérdést fel lehet tenni. A korlátok közötti térben rendelkezésre álló tudományos szabadság mérhetetlen. Ez a szabadság teszi lehetővé a kutató számára kreatív energiáinak kibontakoztatását.” Tehát nemhogy akadályozná, hanem segíthetné egymást a teológia és az orvostudomány!

Ennek megértéséhez itt egy kis lombikos gyorstalpaló: hormonkezeléssel elérik, hogy egy nőnek több petesejtje legyen. A nagy átlag nem az, hogy húsz lesz, hanem kettő-három. Ezeket megtermékenyítik, az így létrejött embriókkal várnak három napot, majd maximum hármat visszaültetnek az anya méhébe. A probléma akkor van, ha lesz mondjuk tíz petesejt, tíz embrió, és mindegyik kibírja a három napot (ez nagyon ritkán történik meg), de ha megtörténik, akkor beültetnek hármat, a többit lefagyasztják, az édesanya pedig visszamegy értük.

Érdekes, hogy a lefagyasztott embriókból pont ugyanolyan gyerekek lesznek, mint a nem lefagyasztottakból, tehát van lelkük. Kérdés, hogy mikor lett lelkük? Az is le volt fagyasztva? Mindenesetre egy háromnaposnál nagyobb embriót vagy embert nem lehet lefagyasztani, aztán kiolvasztani, de a háromnaposnál kisebb embriókat igen.

Tehát ez is egy fontos részletkérdés, hogy az egyház engedi-e a fagyasztást, azt is mondhatná, hogy annyi ­embriót szabad csak gyártani, amennyi beültethető. Így jelentősen csökken a sikeresség esélye, de mondhatná, ha nagyon etikus akar lenni.

Jelenleg azonban nem ezt mondja, hanem hogy a lombik minden formája halálos bűn, és szegény papoknak ezt kellene képviselniük a híveknek. Szerencsére nekem az a tapasztalatom, hogy tízből kilenc pap négyszemközt támogatja a gyermekvállalásért küzdő párokat. Az én lelkiatyám azt mondta, hogy szerinte az a bűn, ha nem teszek mindent meg a gyerekért! Vannak olyan szabályok, amelyeket a hívek 90 százaléka nem tart be, ilyen a fogamzásgátlás és a lombik tiltása. Talán érdemes azon is elgondolkodni, hogy ha a hívek nagy többségének a lelkiismeretét valami nem zavarja, akkor lehet, hogy a szabállyal van a probléma?

Várom hát őszentsége válaszát. Addig is jó lenne, ha teológusok és orvosok leülnének és közösen gondolkodnának, mert biztos vagyok benne, hogy az Isten ad hozzá bölcsességet, hogy ne tiltsa az egyház a gyerekvállalást és irgalmas legyen a szenvedő párokkal!

A szerző filmrendező, a Három Királyfi, Három Királylány mozgalom elnöke