Járóka Lívia történelmi sikere

Európa legnagyobb etnikai kisebbsége a romáké. Származásuk ­miatt kell előítéletekkel szembenézniük.

Gyöngyöspata, 2020. január 21. Diákok a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskola elõtt 2020. január 21-én. A Debreceni Ítélõtábla másodfokú ítélete a roma családoknak százmillió forint kártérítés megfizetésére kötelezte a tankerületet és az önkormányzatot szegregáció miatt. Horváth László, a térség fideszes országgyûlési képviselõje az ezen a napon tartott helyi sajtótájékoztatóján elmondta: az ügyben közvetlenül az érintett családokkal kell folytatni a kártérítésrõl kezdeményezett egyeztetést, mert az ügyben pert kezdeményezõ alapítvány "eljátszotta hitelét, miután eszközként használja pártfogoltjait anyagi haszonszerzés és saját politikai céljainak elérése érdekében". Mindezek figyelembevételével is folytatni kell a megkezdett egyeztetéseket a pénzbeni kártérítés mellõzése, illetve az azt helyettesítõ személyre szabott oktatási lehetõségek elfogadása és biztosítása érdekében. MTI/Komka Péter Fotó: Komka Péter

A fenti témákban a bizottság minden területen minimálisan teljesítendő célkitűzéseket és ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok részére, melyet kétévente objektív mérőszámok mentén ellenőriz a tagállamok beszámolói alapján. A keretstratégiában leírtaknak megfelelően a tagállamok 2021 közepéig benyújtják a nemzeti szintű stratégiájukat. Az októberi döntés előzményei 2011-ig nyúlnak vissza, amikor Magyarország látta el az Európai Unió Tanácsának soros elnöki feladatait. 2011-ben hazánk felvállalta és európai szintre emelte a felzárkóztatás ügyét, ezzel elindítva az uniós szintű roma felzárkózáspolitika alapjait. Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárként (később miniszterként), Járóka Lívia a Fidesz és a néppárt európai uniós képviselőjeként vitte sikerre a kezdeményezést.

Történelmi sikert ért el a magyar elnökség, hiszen amióta a roma közösségek Magyarországon megjelentek, minden korszakban próbálták különböző „stratégiák” mentén integrálni avagy asszimilálni a roma közösségeket. Mária Terézia törvényei vasszigorral sújtottak le, megtiltva egyebek között a nyelvhasználatot, de az uralkodó nem riadt vissza attól sem, hogy elvegye a roma családoktól a gyerekeiket. Törekvéseit nem koronázta siker, de a roma kultúrának, a nyelvnek és a közösség életének nagy károkat okozott.

Két évszázaddal később a Magyar Szocialista Munkáspártot is hasonló mechanizmus vezérelte. Határozatban kimondta 1961-ben, hogy a cigányok asszimilációja szükséges, nem képeznek etnikai csoportot. Az intézkedéssel nem tudták megoldani a mélyszegénységet, de a származáshoz köthető előítéleteket sem sikerült mérsékelniük. A rendszerváltás utáni kormányzatok is próbálkoztak a „romakérdés” megoldásával. Különböző kormányhatározatokat hoztak, középtávú intézkedéscsomagokat készítettek és különféle tárcaközi bizottságok létrehozásával próbálták a problémákat enyhíteni. A 2011-es európai uniós kezdeményezés minden előző próbálkozáson túlmutatott.

A polgári kormány beiktatásával olyan programok jöttek létre vagy meglévők erősödtek meg és kaptak kormányzati támogatást, melyekre jó példaként lehet tekinteni hazánkban és Európa-szerte. A keresztény egyházak és a kormányzat együttműködésének ­köszönhetően létrejöttek a roma szakkollégiumok. A szakkollégiumok mellett a korábban uniós forrásokból működő kezdeményezések – a biztos kezdet gyerekházak és tanodák – stabil alapokon állnak a költségvetési támogatás biztosításának köszönhetően.

Kiépült a felzárkózáspolitika rendszere, mely születéstől az egyetemig kíséri és támogatja a hátrányos helyzetűeket, köztük a roma családokat, gyermekeket és fiatalokat. A foglalkoztatás területén is sikereket ért el a kormányzat felzárkózáspolitikája. Más társadalmi csoportokkal összevetve a romák foglalkoztatottságának növekedése volt a leg­gyorsabb ütemű. 2013-ban 26 százalékuk, 2017-ben már 45 százalékuk volt foglalkoztatott. 2019-ben ugyanez a mutató már 45,5 százalék volt. Van még tartalék a roma közösségekben, de számottevő javulást sikerült elérni, köszönhetően a gazdasági sikereknek és azoknak a célzott projekteknek, melyek a hátrányos helyzetű és roma közösségeket érintik.

Az egyik legsikeresebb ezek közül a roma nők képzésének és foglalkoztatásának támogatása, mely lehetőséget nyújtott a roma családoknak, hogy az anyák képzés után új szakmát tanulva újra belépjenek az elsődleges munkaerőpiacra. A területi egyenlőtlenségek mérséklése céljából elindult a Felzárkózó település program a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetésével. Az eddigi sikerek mellett – és ezek fenntartása érdekében – szükséges folytatni a megkezdett munkát, és az erősítésre szoruló szakpolitikai területeken még jobban megerősíteni a felzárkózáshoz szükséges kereteket. A gyermekek és fiatalok oktatásának sikeressége alapvetően meghatározza a későbbi lehetőségeiket, és ezzel együtt a felzárkózásukat. Cél lenne minél több fiatalt szakmához segíteni, a legtehetségesebbeket pedig diplomáig kísérni, támogatni.

A kormányzat hosszú távú céljává vált, hogy az eddigi kezdeményezések mellett a készülő Magyar nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia 2030 keretében megvalósuló intézkedésekkel erősítse a felzárkózás melletti elköteleződést, biztos keretet nyújtva a fejlesztések végrehajtásához.

A szerző Antal István, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Társadalmi Csoportok Kutatóközpont vezetője