Tanulság számunkra 2022-re

A valós emberi értékek megtartása vagy elveszejtése lesz a választások tétje.

Democratic vice presidential candidate Senator Kamala Harris listens as presidential candidate and former Vice President Joe Biden speaks at a campaign event, their first joint appearance since Biden named Harris as his running mate, at Alexis Dupont High School in Wilmington, Delaware, U.S., August 12, 2020. REUTERS/Carlos Barria - RC2LCI93591O Fotó: REUTERS/Carlos Barria

Az Amerikai Egyesült Államok ez évi, novemberi elnökválasztását megelőzően – sajnálatosan ugyan, de – az objektív körülmények és a szubjektív feltételek elemzése előrevetítette a megvalósult végeredményt.

„A remény hal meg utoljára” elv a politikában a legritkább esetben működik. Vagyis Joe Biden győzelme várható volt, így nem is meglepetés, jóllehet a legutóbbi három amerikai elnök, Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama is két-két ciklust töltött a Fehér Házban. Megvolt tehát a logikája annak, hogy Donald Trump is újrázzon 2020-ban. Nem így történt, mert a mesterségesen torzított feltételek és körülmények a folytatást lehetetlenné tették számára.

Amerika létezése és ereje mindeddig soktényezős értéken alapult, de három lényeges elem alapvetően befolyásolta, hogy egy bevándorlók által felépített modern társadalom működni és fejlődni tudjon. Az európai kultúra és identitás importálása, a közösen választott nyelv, az angol, valamint az elnöki hatalom tisztelete. Ezek integráló tényezői biztosították a kontinens méretű országnak az újkori történelemben játszott meghatározott szerepét. A felsorolt tényezők egymáshoz való viszonya, egyensúlya garantálta Amerika demokratikus létezését is.

Ebből következően aki úgy döntött, hogy Amerikát választja új hazájának, azonnal integrálódnia kellett, mert enélkül nem volt és nem lehetett jövője az ígéret földjén. Hangsúlyozottan az elnöki hatalom tisztelete és mindenekfelettisége volt a politikai létezés mérföldköve és záloga. Mindegy volt, mi a jelölt, majd a megválasztott elnök korábbi hivatása. Lehetett katonatábornok, színész, farmer, CIA-tisztviselő vagy éppen a politikatudományokat elsajátító, tanult értelmiségi. A beiktatott elnök Isten után következett az amerikai emberek fejében. Tisztelték döntéseit, megkérdőjelezhetetlen pozícióját.

Egészen 2016-ig. Donald Trump győzelmét követően ugyanis elszabadult a pokol, hisz a vesztes demokratajelölt, Hillary Clinton, felocsúdva a nem várt vereség okozta sokkból, harcba küldte a rombolócsapatokat – az Antifát –, ellenállásra szólítva fel a politikai adminisztrációt, amelynek jó része ma is demokrata elkötelezettségű, és az első pillanattól kezdve négy éven át a megválasztott elnök, Donald Trump lejáratásán dolgozott. A Demokrata Párt vezető politikusai és aktivistáinak többsége nem vetélkedésre, hanem háborúra edzett a ­2020-as választásokat megelőzően, amelynek során a nyilvánvaló csalásoktól sem riadtak vissza, hogy visszaszerezzék a hatalmat. Így kívánta ugyanis a háttérerő, a gazdasági háttérhatalom, amely nem tűri a másként gondolkodó politikusokat egyetlenegy ország élén sem, legyen az akár az Egyesült Államok.

Mindazok a reménykedők szerte a világban, akik Donald Trumpra fogadtak, illetve politikája folytatásában bíztak, tévedtek, és ezzel a normalitás veszteségét kénytelenek megélni. Peking, Moszkva, Tel-Aviv, vagyis a világfolyamatokat befolyásolni tudók, miként a kiszolgáltatott kis nemzetek, komoly kihívás elé néznek a demokrata John Biden elnöksége idején. Nem szabadna igazságtalannak lenni, s meg kellene adni a lehetőséget az új elnöknek is, hogy tetteivel bizonyítsa a rosszindulatú feltételezések ellenkezőjét. De! A legelkeserítőbb mégiscsak az, hogy megválasztása csalások és manipulációk tucatjainak dokumentált erejéből adódott. Ahogy nehezen elfogadható a meghirdetett programjának több tétele és választási üzenetei. Így személyével kapcsolatban egyre kevésbé lehetünk optimisták.

Ráadásul Joe Biden Barack Obama alelnökeként küzdhetett volna azért, hogy a demokrata Obama romboló, az amerikai társadalmat mélyen megosztó politikája ne érvényesüljön. Így elkerülhető lenne a napjainkban felerősödött politikai paradigmaváltás, miközben nyilvánvalóan kezelhetőbb jövő elé néznénk és kevesebb egyértelmű manipuláció mérgezné az életünket. Létezhet egy olyan forgatókönyv, hogy Biden, előrehaladott korára tekintettel, nem képes négy évig aktív maradni, és még a cikluson belül át kell adnia a pozícióját alelnökének, Kamala Harrisnak. Ezzel nemcsak az első női elnöke lenne az Egyesült Államoknak, hanem olyan politikus, aki büszkén vallja az LMBTQ-ideológia minden irracionalitását.

A feltételes mód azonban nem történelmi/politikai kategória. A jelen és annak következménye – az amerikai társadalom átalakítása – megkezdődött, és egyetlen ciklus is elégséges lehet ahhoz, hogy az emberi értékek alapjait teljesen eltüntessék az abszurditások társadalmi rangra emelésével, függetlenül attól, ki az ország elnöke. Elenyészhet a keresztény identitás, a civilizált demokrácia, a nemzeti létezés, a behatárolt kulturális örökség. Egyértel­műen tanúi vagyunk a politikai paradigmaváltás folyamatának. Olyan kor ez, amikor a „tőke” már nem megbújik a háttérben és onnan irányítja az általa kiválasztott politikusokat, hanem nyíltan szembesíti a társadalmat azzal az arcátlan pimaszsággal, hogy figyelmen kívül hagyja a politikai kultúra írott és íratlan szabályait. Iskolai tananyaggá erőltetnek olyan fogalmakat, amelyek az embert megpróbálják eltántorítani minimális erkölcsi értékeitől. A technikai háttérrel segített koncentrált hatalom a Homo sapienst már nyíltan árucikként kezeli és modellezi falanszteri jövőjét.

Következésképpen Európa rövidesen össz­tűz alá kerül, de leginkább Magyarország számíthat olyan politikai cunamira, amelynek egyetlen célja a meglévő életfelfogásunk elpusztítása, az ország ma még létező pozitív nemzetközi szerepének leépítése és jobboldali, vagyis emberi értékeink megsemmisítése. És ez nem apátiából előkúszó vízió egy trumpi vereség árnyékában. Megijedni, pláne ijesztgetni persze nem kell, hisz a politikai versengés – ma már inkább háborúk – kimenetele még mai is rendkívül változó. Az abszurditásokat is normálisnak feltüntetni akaró korunkban nehéz pontos diagnózist adni a jövőről. A rossz és negatív tükörképe lehet a jó és életteli lehetőség is.

A teendő bonyolult, de tőlünk, a többségtől függ, hogy kibogozzuk és egyszerűvé, átláthatóvá tegyük. Amennyiben 2022-ben a nemzeti létünk folytatását szeretnénk látni és megélni, a stratégiát a tagadás tagadására kell építeni, hogy a szintézis, vagyis a normalitás alapérték maradhasson. Láttuk az amerikai elnökválasztás kampánytechnikáján, hogy nincsenek szabályok, csak a győzelem az elfogadható. A széplelkek kora lejárt, harcedzett katonákon a sor, hogy védjék a még védhető bástyákat, a család embert formáló képességét, vallási hitünk erejét és a nemzet fogalmának egyetemlegességét.

Ha csak politikusok állnak majd szemben politikusokkal, kiszámítható a végjáték, hisz a külföldről irányított támadóerő sokkal több munícióval, ötlettel, erőszakra felkészített csoporttal rendelkezik, amelyeket gondolkodás nélkül bevetnek az Orbán-kormány eltávolítása érdekében.

Az igazi csatát a hétköznapi emberek szintjén kell megvívni, ahol létezik közös cél, például az emberi élet megóvása, a kínkeservvel elért jobb életkörülmények, a magyarságtudatunk reneszánsza és mindenekelőtt az emberi létezés ősi ösztöne. A politikai spekuláció most rossz tanácsadó, mert a 2020-as amerikai elnökválasztás ordenárésága csak bemelegítés volt az európai országokban sorra kerülő választásokat megelőzően. A 2022-ben esedékes magyar megmérettetésre és persze a megelőző kampányra soha nem látott manipuláció zúdul majd.

Meg kell érteni, hogy nem pártok közül választunk mi, választók – a hatalom alkotmány szerinti igazi birtokosai –, hanem a valós emberi értékek megtartása vagy elveszejtése a tét.

A szerző titkosszolgálati szakértő