Sosem látott mélységekben az ellenzék

Megy a sumákolás, pedig akár őszintén el is mondhatnák, hogy tévedtek vagy inkább szándékosan hazudtak.

Még olyan hangokat is lehetett hallani, hogy a vírus láthatatlanul terjed, így egészen biztosan milliók betegedtek már meg, de a kevés elvégzett teszt miatt a valós számokkal nem lehet tisztában az ország. Mondjuk arra nem kaptunk választ, hogy akkor hova tűntek a halottak, és miért nincsenek az észak-olaszországi állapotokhoz hasonló módon leterhelve a kórházak, de sebaj. A lényeg, hogy hazugságok sulykolásával képesek legyenek megingatni a kormányba és az intézkedésekbe vetett bizalmat.

A recept nem működött, a magyarok inkább hittek a saját szemüknek, mint Szabó Tímeának, Korózs Lajosnak és a „nincsmásik” Indexnek, látták, hogy az ál- és rémhírterjeszők hazugságai ellenére nem szabadult el a járvány. Sőt. Nemhogy nem szabadult el, de tavasz végére, nyár elejére szinte el is tűnt az országból. Itt jegyeznénk meg, hogy a miniszterelnök által megjósolt és a haladó sajtó által naponta kigúnyolt tetőzés is napra pontosan akkor következett be, amikorra Orbán mondta.

Azonban teljesen egyértelmű, hogy egyetlen ország sem képes hosszú távon teljesen vagy akar részben bezárkózni, a leggazdagabbak sem. Tönkremegy a gazdagság, az emberek is belebolondulnak az önkéntes vagy kötelező karanténba, szobafogságba, és miután az igazi védettséget adó vakcina csak a napokban készült el, nyilvánvaló volt, hogy más utat kell keresni.

Közben elkészült a témában egy nemzeti konzultáció is, amelyben a magyarok elsöprő többsége amellett tette le a voksát, hogy dolgozni, élni akar. A távolságtartás és a maszkviselés szabályai­nak betartásával. Ez ugyan sokkal több megbetegedést okoz, és sajnos többen is hunyhatnak el a betegség szövődményeiben, de nem létezik más út, ráadásul egyetlen másik európai ország sem döntött másképp. Nem volt ugyanis választása. Se Németországnak, se Franciaországnak. Hosszú távon a válság sokkal több áldozatot szedne, Európa gyakorlatilag csődbe menne. Azóta, szeptember vége óta megy a hullarablás, virágzik a hullakereskedelem, és túlzás nélkül kijelenthető, hogy az ellenzék és sajtója tiszta erőből drukkol annak, hogy minél többen haljanak meg. Legalábbis ez látszik abból, hogy minden egyes újabb halálesetet követően győzelmi jelentéseknek látszó cikkek tucatjaiban (kár)örvendenek. Azt gondosan elhallgatva, hogy ez az út, amit nemcsak a magyarok választottak, de az összes többi európai ország is, sajnos ezzel jár.

Néhány ország kénytelen volt teljesen bezárkózni. Például az a Szlovákia is, amelyik egy hónapja úgy döntött, leteszteli a teljes lakosságát. Talán túl sok Indexet olvastak, talán el is hitték, hogy csak a pillanatnyi adatokat mutató és így hamis biztonságérzetet adó teljes tesztelés valóban működik. Nyilvánvaló, hogy szó sincs ilyesmiről. A tömeges teszteléssel mindössze azt lehet elérni, hogy iszonyatosan leterhelődnek a laborok és az egészségügyi dolgozók, azonban pont a célját nem éri el. Sőt.

A most teljes zárhoz folyamodó Szlovákia pont oda jutott el, amit előre látni lehetett, amit megjósoltunk. A kevéssé megbízható gyorstesztek miatt az emberek óvatlanná váltak, elkezdtek társaságba járni, kevéssé figyeltek a távolságtartásra és a maszkviselési szabályok betartására, így, ahogy arra számítani lehetett, a rengeteg teszt csak vad pénzégetés, parasztvakítás volt: még jobban elszabadult a vírus. Pedig micsoda vad és féktelen, demonstratív ünneplésbe kezdett a hír hallatán a teljes, szélsőségesen független és objektív sajtó!

Most pedig nyilván, ahogyan az várható volt, hallgatnak, teljes csendbe burkolóznak és úgy tesznek, mintha ezer fontosabb dolguk akadt volna. Megy a sumákolás, pedig akár őszintén el is mondhatnák, hogy tévedtek vagy inkább szándékosan hazudtak, és beismerhetnék, hogy nekik aztán tényleg semmi sem drága, még az sem, hogy ebben a kegyetlen háborúban az ellenségnek, a vírusnak drukkoljanak.