Sosem látott mélységekben az ellenzék

Megy a sumákolás, pedig akár őszintén el is mondhatnák, hogy tévedtek vagy inkább szándékosan hazudtak.

2020-ban soha nem látott mélységekbe merült az ellenzék és az ellenzéki összefogást segítő sajtó. Az eddigi rekordtartó, a Mariana-árok talán kicsit meg is sértődött, hiszen lekörözték. A koronavírus-járvány megmutatta az O1G-koalíció igazi arcát. Amely kicsit sem szép, kicsit sem rokonszenves. Inkább hasonlít valamilyen B kategóriás spagettiwestern főgonoszának elnagyolt vonásaira és természetére.

Az ellenzékiek a tavaszi első hullám alatt sem voltak kispályások. Igazán magas szinten űzték a hullarablást, a rémhírterjesztést és -keltést, talán kevesek nem emlékeznek a Korózs úr által játszott és rendezett fikciós-realista dokumentumfilmre, amelyben a szépreményű amatőr színész, Németh Athina mesélt sok-sok hihetetlen dologról – nyitott hasfallal az utcára tett betegekről és arról, hogy az ágyfelszabadítás miatt tízből kilenc rábízott, általa ápolt beteg meghalt.

A csodálatos – mernénk mást írni? – Szabó Tímea képviselő asszony is felkapaszkodott a szocialista kamuvideó kópiáit szállító vonatra, és lépten-nyomon a főszereplő előre megírt, messziről bűzlő mondataira hivatkozott. És nyilván a végtelenül függetlenobjektív sajtó is. Tények? Bizonyítékok? Forráskritika? Ugyan már. A finnyásoknak ebben a háborúban nem osztottak lapot, kényeskedve, kisujjat eltartva itt bizony nem lehet nyerni.

Ezért jött elő nap mint nap a Dull Szabolcs vezette Index is egy-egy olyan írással, amiben direkt vagy indirekt módon a tesztelést mint egyedüli hatékony védekezési módot sulykolták a belpesti olvasótáboruknak.

Nem volt olyan régen, úgyhogy bárki előkeresheti ezeket az írásokat – naponta legkevesebb három ilyen tematikájú anyaggal találkozhattunk akkoriban a „nincsmásikon” –, és ellenőrizheti, hogy a példásan, döbbenetesen hatékonyan és fegyelmezetten védekező magyarok viselkedése és a szinte tökéletes számok ellenére milyen ócska, hazug, aljas és gyomorforgató propagandát csinált akkoriban az Index.

Pedig Európa legjobban védekező országa voltunk, a magyarok nem mászkáltak, nem buliztak, betartották a korlátozó intézkedéseket, a kijárási tilalmat, és a főpolgármesteri hatáskörbe tartozó idősotthonokban történt tragédiákat leszámítva, ahol sajnos százával haltak meg a magukra hagyott emberek, nyerésre álltunk. De az ellenzék és az ellenzéki sajtó azt a lehetetlen hülyeséget sulykolta, hogy ha csak a karanténnal, a távolságtartással és a kontaktkutatással, tehát az Orbán-kormány által hozott intézkedésekkel vívunk, akkor el fogjuk veszíteni a pandémia ellen vívott háborút. Sőt már el is vesztettük, csak a vezetők megpróbálják eltitkolni a nyilvánvaló vereséget.

Még olyan hangokat is lehetett hallani, hogy a vírus láthatatlanul terjed, így egészen biztosan milliók betegedtek már meg, de a kevés elvégzett teszt miatt a valós számokkal nem lehet tisztában az ország. Mondjuk arra nem kaptunk választ, hogy akkor hova tűntek a halottak, és miért nincsenek az észak-olaszországi állapotokhoz hasonló módon leterhelve a kórházak, de sebaj. A lényeg, hogy hazugságok sulykolásával képesek legyenek megingatni a kormányba és az intézkedésekbe vetett bizalmat.

A recept nem működött, a magyarok inkább hittek a saját szemüknek, mint Szabó Tímeának, Korózs Lajosnak és a „nincsmásik” Indexnek, látták, hogy az ál- és rémhírterjeszők hazugságai ellenére nem szabadult el a járvány. Sőt. Nemhogy nem szabadult el, de tavasz végére, nyár elejére szinte el is tűnt az országból. Itt jegyeznénk meg, hogy a miniszterelnök által megjósolt és a haladó sajtó által naponta kigúnyolt tetőzés is napra pontosan akkor következett be, amikorra Orbán mondta.

Azonban teljesen egyértelmű, hogy egyetlen ország sem képes hosszú távon teljesen vagy akar részben bezárkózni, a leggazdagabbak sem. Tönkremegy a gazdagság, az emberek is belebolondulnak az önkéntes vagy kötelező karanténba, szobafogságba, és miután az igazi védettséget adó vakcina csak a napokban készült el, nyilvánvaló volt, hogy más utat kell keresni.

Közben elkészült a témában egy nemzeti konzultáció is, amelyben a magyarok elsöprő többsége amellett tette le a voksát, hogy dolgozni, élni akar. A távolságtartás és a maszkviselés szabályai­nak betartásával. Ez ugyan sokkal több megbetegedést okoz, és sajnos többen is hunyhatnak el a betegség szövődményeiben, de nem létezik más út, ráadásul egyetlen másik európai ország sem döntött másképp. Nem volt ugyanis választása. Se Németországnak, se Franciaországnak. Hosszú távon a válság sokkal több áldozatot szedne, Európa gyakorlatilag csődbe menne. Azóta, szeptember vége óta megy a hullarablás, virágzik a hullakereskedelem, és túlzás nélkül kijelenthető, hogy az ellenzék és sajtója tiszta erőből drukkol annak, hogy minél többen haljanak meg. Legalábbis ez látszik abból, hogy minden egyes újabb halálesetet követően győzelmi jelentéseknek látszó cikkek tucatjaiban (kár)örvendenek. Azt gondosan elhallgatva, hogy ez az út, amit nemcsak a magyarok választottak, de az összes többi európai ország is, sajnos ezzel jár.

Néhány ország kénytelen volt teljesen bezárkózni. Például az a Szlovákia is, amelyik egy hónapja úgy döntött, leteszteli a teljes lakosságát. Talán túl sok Indexet olvastak, talán el is hitték, hogy csak a pillanatnyi adatokat mutató és így hamis biztonságérzetet adó teljes tesztelés valóban működik. Nyilvánvaló, hogy szó sincs ilyesmiről. A tömeges teszteléssel mindössze azt lehet elérni, hogy iszonyatosan leterhelődnek a laborok és az egészségügyi dolgozók, azonban pont a célját nem éri el. Sőt.

A most teljes zárhoz folyamodó Szlovákia pont oda jutott el, amit előre látni lehetett, amit megjósoltunk. A kevéssé megbízható gyorstesztek miatt az emberek óvatlanná váltak, elkezdtek társaságba járni, kevéssé figyeltek a távolságtartásra és a maszkviselési szabályok betartására, így, ahogy arra számítani lehetett, a rengeteg teszt csak vad pénzégetés, parasztvakítás volt: még jobban elszabadult a vírus. Pedig micsoda vad és féktelen, demonstratív ünneplésbe kezdett a hír hallatán a teljes, szélsőségesen független és objektív sajtó!

Most pedig nyilván, ahogyan az várható volt, hallgatnak, teljes csendbe burkolóznak és úgy tesznek, mintha ezer fontosabb dolguk akadt volna. Megy a sumákolás, pedig akár őszintén el is mondhatnák, hogy tévedtek vagy inkább szándékosan hazudtak, és beismerhetnék, hogy nekik aztán tényleg semmi sem drága, még az sem, hogy ebben a kegyetlen háborúban az ellenségnek, a vírusnak drukkoljanak.