Az ellenzék már másolja az amerikai mintát

Magyarország nem Amerika, de a botránypolitizálást előszeretettel importálja a baloldal.

Kormányra kerülne a Momentum, de kevesen vannak készen a feladatra a párt holdudvarában. Fotó: Máthé Zoltán

Donald Trump elnöksége erős nyomot fog hagyni a történelemben. Jót és rosszat is, de a végnapokat nézve utóbbi felülírja az előbbit. Az erőszak sokasodása, a társadalom polarizáció­ja, egyes társadalmi csoportok teljes cserbenhagyása logikusan oda vezet, hogy az inga egyre inkább kileng – mindkét oldalon és egyre messzebb. Ezt nem Trump okozta (bármennyire is szeretné a baloldal úgy láttatni), az ő megválasztása is ennek a folyamatnak az egyik eredménye volt.

Egyes társadalmi csoportok kirekesztése és lenézése a szélsőségek felerősödéséhez vezet a jobb- és a baloldalon is. A Tea Party mozgalom, az Occupy Wall Street, a Black Lives Matter, az Antifa, a magát szocialistának valló Bernie Sanders népszerűsége mind-mind annak jele, hogy növekszik a társadalom és a politikai elit közötti távolság. Nemcsak Donald Trump választási eredményekkel kapcsolatos ellenállása vezetett a mostani capitoliumi ostromhoz, hanem a társadalmi feszültségek sokasága is. Miközben az amerikai állampolgárok közel felének vannak aggályai a választások tisztasága miatt (köztük függetleneknek és demokratáknak is), a politikai elit és az igazságszolgáltatás a választási csalásokkal kapcsolatos vádak kivizsgálásának látszatára sem adott. A Capitolium ostroma, valamint a fennmaradó két szenátusi helyért folyó demokrata győzelem után még kisebb az esélye annak, hogy ezt vagy bármilyen más kérdést érdemben megvitassanak.

Az egyre növekvő feszültség az amerikai demokrácia leépüléséhez, a befelé forduláshoz, Amerika globális vezető szerepének elveszítéséhez vezet. Rod Dreher röviden csak így kommentálta az agancsos-állatszőrmés jelmezben szelfiző rendbontót: „A barbárok elárasztották Rómát.” Más jobboldaliak is világos nemtetszésüknek adtak hangot: ha hónapokig éljenzett a baloldal és a balos média a BLM erőszakos tüntetései­hez, a jobboldal pedig ellenezte azt, akkor a jobboldal most sem lehet az erőszak pártján.

Magyarország nem Amerika, de a botránypolitizálást előszeretettel importálja a baloldal. Mi is láthattunk kiképzett provokátorokat betörni a Fidesz székházába, elfoglalni az SZFE épületét, előre megtervezett rohamot az MTVA-ban. „K…rva erős kép lenne, hogy lefekszünk a lépcső elé” – mondta Bangó­né Borbély Ildikó Szél Bernadettnek. Tényleg az volt, csak nem úgy. A Hadházy Ákosok, Vadai Ágnesek, Tordai Bencék, Kunhalmi Ágnesek, Korózs Lajosok, Szabó Tímeák és Jakab Péterek bármit vállalnak tizenöt perc hírnévért és egy kis magamutogatásért: amikor éppen nem álhíreket gyártanak, akkor a földön hasalnak, lepattannak az ajtókról, sasszéznak a kórházi biztonságiakkal vagy másznak a lépcsőkorláton.

Míg Amerikában dühös tüntetők ostromolták az üléstermet és a pulpitust, idehaza az ellenzéki képviselők süllyedtek ugyanerre a szintre 2018 decemberében. Megtervezett szereposztással, bekészített eszközökkel, fizikai blokáddal és nem utolsósorban a balos sajtó támogatásával. Az ellenzék a legkevésbé sem tiszteli az Országházat, a magyar választókat vagy a ­demokráciát. Azóta sem változott érdemben a helyzet. Fekete-Győr András a napokban a minimális tisztelet és jó ízlés nélkül az Országházról „a korrupció, a hazugság és a gyűlölet házaként” írt.

Most minden baloldali hangosan elítéli Trumpot és az erőszakot. De ne legyenek illúzióink: ahogy a közös listáról és a hatalmi osztozkodásról megállapodnak, a hazai ellenzék újra elő fogja venni a provokációs eszköztárat. Így készüljünk 2022-re!

A szerző külügyi tanácsadó, Fidesz Külügyi Titkárság