Orwelli idők Amerikában

Totalitárius önkényuralom várható a liberális „értékrend” elvárásainak megfelelően.

Washington, 2021. január 18. A nemzeti gárda katonái a törvényhozás washingtoni épülete, a Capitolium elõtt 2021. január 18-án. Joe Biden január 20-i beiktatási ünnepségét a nemzeti gárda 25 ezer felfegyverzett katonája biztosítja. A 78 éves Biden az Egyesült Államok 46. elnöke lesz. MTI/EPA/Pool/Rod Lamkey Fotó: Rod Lamkey

Harminchat év késéssel, de megérkezett. George Orwell 1984 című disztópiájában (negatív utópia) előrelátóan leírta, hogy a felügyelő állam, ez esetben Joe Biden Amerikája hogyan vár el tökéletes alkalmazkodást a polgároktól hazugsággal, félelemkeltéssel és büntetésekkel. A történet több eleme mára szállóigévé vált: így a Nagy Testvér (a demokrata kontroll alatt működő kongresszus), a gondolatrendőrség (a média, az FBI és a BigTech), valamint az újbeszél (Newspeak) nevű mesterséges nyelv (ami nem más, mint a politikai korrektség nyelve) szinte mindegyike ijesztően van jelen a bideni világban is.

A párt (Demokrata Párt) teljes ellenőrzést gyakorol az egyének felett a gondolatrendőrség segítségével a párt ideológiájának megfelelően, amit Orwell angszocként (Ingsoc) emleget. Mostantól ennek irányító központja a Kamala Harris által ellenőrzött Fehér Ház lesz, amelynek csúcsdíszeként az összevissza zagyváló, családi korrupcióit eltussolni igyekvő Biden mindössze látványelem lesz.

És nem csak az Egyesült Államokban és Kanadában észlelhető a liberális baloldali önkény megerősödése. Brüsszel is erre gyúr a magyar ellenzék lelkes támogatásával. Úgy tűnik, az egész nyugati civilizáció koncep­ciós átalakítást végez önmagán, és ehhez kísérleti nyúlként használja az állampolgárokat. Mostantól casus belli lesz a nemzeti érzelem, a patrióta szervezetek és a szuverén gondolatok. A hagyományokat félresöprik, a népi és patrióta gyökerekre fagyállót öntenek. Teljes központosítás, parancsuralom, kuss és kötelező elvárások mentén kívánják megvalósítani az Orwell által megjósolt kommunikációs és kulturális önkényuralmat, amelyet természetesen rendészeti és katonai erőkkel ellenőriznek.

A demokrata szavazók persze mindezt másképp élik meg. Baloldali elemzők egyenesen megváltásként hirdetik a liberális hatalomátvételt. De mi is várható a konkrét intézkedések terén? A Biden–Harris duó prioritásai között szerepel az egészségügy átfogó reformja, annak egybiztosítós rendszerré történő átalakítása. Ami viszont ennél rosszabb, hogy tervezik az illegális beszivárgók legalizálását, azok szavazati jogának biztosítását, a legfelsőbb bíróság bővítését, a jövedelemadók bizonyos szinten felüli megemelését, a színes bőrűek jogainak előbbre sorolását, egyetemi és munkahelyi kvóták kijelölését, a védelmi kiadások megkurtítását, a határzárakon történő lazítást és az abortuszjogok szabadjára engedését. Ezen kívül nagy valószínűséggel megannyi más radikális átalakítást is észlelünk majd az amerikai társadalom működtetésében, beleértve a rendfenntartó erők érzékenyítését, a gender- és homoszexuális jogok bővítését stb.

Legfrissebb hír, hogy Virginia állam oktatási felügyelete megdöbbentő módon egyfajta koedukált illemhely bevezetését tervezi az iskolákban. Az aberráció terjedésének ezek után már semmilyen morális megfontolás nem vethet gátat.

A fentiekben felsorolt intézkedések tovább gyengíthetik a társadalmi kohéziót és erősen megkurtíthatják az országalapító euró­paiak jogait az országban. Mostantól a negyvenszázaléknyi etnikai kisebbség (feketék, hispánok, ázsiaiak, karib-szigetiek stb.) diktálja az elvárásokat a hatvanszázalékos euró­pai többségnek. Ennek ellenére a tervezett intézkedések egy része még akár szimpatikus is lehet. Például az egészségügy átalakítása. De épp ez az a terület, ahol óriási az ellenszél, és amely ezernyi nagyvállalati lobbista játszótere. A kórházak, az orvosok, a biztosítók és egyéb szolgáltatók mindezt nem fogják megengedni. Így a Biden–Harris duó hitelét veszti majd, hiszen ez volt az egyik sarkalatos kampányígéretük.

És persze jön a bosszú az elmúlt négy évért. Nem is palástolják terveiket: patrióták reszkessetek! A Trump-szavazók mostantól joggal félthetik a munkahelyüket, a társadalmi pozícióikat, a családi és a megélhetési biztonságukat. Totalitárius önkényuralom várható a liberális „értékrend” elvárásainak megfelelően. Ennek biztosítására már nemcsak a kormány és a minisztériumok, hanem a törvényhozás mindkét háza, a képviselőház és a szenátus is a liberális demokraták kezében lesz. A legfelső bíróság hiába maradt a jobboldali republikánusok kezén, annak tervezett bővítése a harmadik hatalmi ágat is a demokraták érdekszférájába szorítja majd.

Mi még a régi Amerikára emlékezünk az 1970-es és 1980-as évekből. Azokra az időkre, amikor a vélt és valós szabadságjogok következetes garantálása még társadalmi alapvetés volt, az ügyfélszolgálati munkatársak személyes elérhetősége és udvarias­sága nyilvánvaló volt, a nukleáris család érinthetetlenségéhez nem férhetett kétség, és az euró­pai származású közösségek természetes jelenléte vett körül bennünket. A tehetségalapú előrejutás, a férfi és a nő tisztelete, valamint az apa és az anya szerepének fontossága mind magától értetődők voltak. Továbbá jól emlékszünk a keresztény vallási közösségekre, a country clubokra, a kertvárosok békés hangulatára, a nemzeti parkok varázslatos látványára és a közbiztonság megnyugtató állapotára. A szólás- és véleményszabadság természetes adottság volt minden állampolgárnak.

Mától mindez a múlt része. Szép lassan felgöngyölítik a nyugati civilizáció utolsó pozitív vívmányait is, a középosztály elsorvad, a BigTech- (Ingsoc-) milliárdosok, a radikálisok és az új bevándorlók játszótere lesz Amerika (is).

Mit tegyünk? Szokjuk meg vagy szökjünk meg? Emlékszünk még, hogy Anglia miképp nevezte nagy kapitalista forradalmát? Polgári forradalomnak. Ami viszont most jön, az nem a polgárság forradalma, hanem a paraziták kísérleti laboratóriuma lesz. A polgárok mostantól másodlagos szerepet kapnak a társadalomépítésben. A paraziták pedig kiemelt szerepkörben fognak tetszelegni. Elveszik a polgárok pénzét egyre magasabb adók formájában, szabadságjogainkat háttérbe szorítják, önálló gondolkodásunkat korlátozzák vagy megszüntetik. És ez Európát és benne minket is ugyanúgy érint majd. A népi–urbánus vita, illetve a kozmopolita–patrióta ellentét egyre erőteljesebb lesz. Hozzá kell tenni, hogy az agresszor ebben a vitában a kozmopolita értelmiségi tábor, amely akaratát mindenáron a nemzeti értékmegőrző gondolkodókra akarja kényszeríteni. Veres Péter, aki a népi kultúra ápolásának híve volt, sarkosan fogalmazott: „Az értelmiség úgynevezett műveltsége nemzetközi álműveltség, amelyet Nyugat-Európa és Amerika nagyvárosainak aszfaltjáról és kulturális szemétdombjáról sodor hozzánk a kapitalista forgószél.”

A koronavírus-vakcina beszerzése körüli erőtlen brüsszeli döntésmechanizmus szolid figyelmeztetés volt arra nézve, hogy vészhelyzet esetén semmilyen föderális, centrális erőtér nem képes a tagállamokat maguknál a tagállamoknál jobban képviselni. Ez a koronavírus első hullámának kezelése alatt is bebizonyosodott. Csak mi tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Az uniós tagságot a szabad mobilitás és vámmentes áruforgalom miatt továbbra is kedveljük. De semmilyen politikai felügyeletet nem várunk el Brüsszeltől. Sőt elutasítjuk azt. Ők persze nem fogják feladni és továbbra is dolgoznak majd az angszoc kiépítésén jogállam és egyéb címszavak alatt.

Mindezt megértvén, mit tehetünk az Orwell által felvázolt centrális hatalom és ideo­lógiai túlerő ellen? Ismét és megannyiszor hangsúlyozom az önzetlen összefogás szükségességét. Mindegyikünkre szükség van. Köztünk mostantól marakodásnak, külön utas próbálkozásoknak nincs helye. Egy a tábor, egy a zászló, éppúgy, mint az ellenfeleinknél. A központi hatalom elleni ellenállásnak koordináltnak és egységesnek kell lennie! Ha megértjük mindezt, jól fogunk választani 2022 áprilisában.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista