Joe Biden felhívta Vlagyimir Putyint, és közölte vele: Amerika többé nem huny szemet Moszkva tevékenysége felett. Lelki szemeink előtt felsejlik, amint a Kremlben azonnali válságstáb ül össze, és a bideni intelmek hallatán ugyanarra a következtetésre jutnak, mint az egyszeri történet szereplői. Történt, hogy a családfő felmászott a tetőre, az elmozdult cserepet megigazítani. Közben a falnak támasztott létra önálló életre kelve eldőlt, amitől is a főhős a tetőn rekedt. Éktelen üvöltözéssel hívta háza népét, fenyegetések közben követelve, hogy helyezzék vissza létráját. A megszeppent családtagok riadtan, de valami huncut mosollyal a szemükben arra gondoltak – kimondani persze nem merték –: Mert ha nem?!
Szóval, az orosz vezetés is valami hasonlót gondolhatott, bár sosem fogjuk megtudni, hisz
Oroszországban még ismerik a titoktartás fogalmát, és persze képesek tisztelni az idős emberek hirtelenségét.
A politikában a nyilatkozatok minden esetben következményekkel járnak, ahogy érzékeny dolog a nagyhatalmak egymásnak feszülése is. A történelemből ismert, hogy az acsarkodások gyakran torkoltak véres háborúkba. Ugyanakkor egy létszámában és gazdasági erejét tekintve kis ország szinte esélytelen egy ráförmedő nagyhatalommal szemben. Ilyenkor semmissé válnak a nemzetközi együttműködés szabályait rögzítő, demokráciát hirdető charták. A „Mert ha nem?!” kitételt – miként a családfő esetében – a gyengébbek és ezért kiszolgáltatottak csak az orruk alatt mormolhatják. Nyíltan csupán arra hivatkozhatnak, hogy saját sorsuk országuk magánügye, amiért megválasztott politikusaiknak kell felelősséget vállalniuk.
A demokrácia mint civilizált világunk túlhangsúlyozott büszkesége sok esetben egy-egy nemzeten belül jelenik meg még definiálható valójában. Ráadásul egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokrácia képvisel ugyan azonos értékeket, de eltérő nemzeti és kulturális sajátosságok közepette gyakorolható. Különböző módon jelenik meg az Egyesült Államok társadalmában vagy bármely európai országban. A démosz, vagyis a nép uralma egyre szűkülő térben kap komoly lehetőséget és jelent befolyást a társadalom életére. A nép a politikai döntéseket tudomásul vevő, nem pedig irányító helyzetben van. Ami megmaradt számára, az a szavazati jog. Négyévente lehetősége van beleszólni, hogy ki határozza meg a politika középtávú lépéseit. A köztes időben persze mondhat véleményt népszavazás útján, utcai tüntetéseken fejezheti ki elégedetlenségét vagy a közvéleményt befolyásoló, gyújtó hangú beszédek és írások is színesíthetik a ma divatos közösségi hálót. De lényegét tekintve nekünk, a társadalom tagjainak az időnkénti szavazások jelentik a demokrácia kiteljesedését.