Soros miatt üldözte el Weber a Fideszt

Manfred Weber egyszerűen elérkezettnek látta az időt a leszámolásra, egyszersmind Soros Györgynél a pikszisbe való visszakéredzkedésre.

Brüsszel, 2017. április 27. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke érkezik a Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével tartandó megbeszélésükre Brüsszelben 2017. április 27-én. (MTI/EPA pool/Olivier Hoslet) Fotó: Olivier Hoslet Forrás: MTI/EPA

Sokak számára érthetetlen volt, hogy Manfred Weber, az Euró­pai Néppárt frakcióvezetője miért erőszakolta ki a Fidesszel a kenyértörést, elüldözve a magyar jobbközép tagpártot, amikor erre semmi sem kényszerítette, sőt apropó sem igen volt rá. Különösen ellenszenvessé teheti magát ezzel a pártatlan kívülállók számára is, hiszen meglehetősen kilóg a lóláb, hogy a Fidesz miatt akarták siettetni az alapszabály módosítását a frakcióban a pártbeli regula kopírozásával.

Mindjárt eloszlik a homály azonban, s választ kapunk az érthetetlen mozzanatokra, ha felidézzük Soros György két évvel ezelőtti, méltatlanul elfeledett dühös ­megnyilatkozásait. A magyar származású milliárdos két cikkben is foglalkozott a néppárttal az európai parlamenti választások előtt és után. Első írása a Project Syndicate nevű házilapjában ­február ­11-én látott napvilágot, s benne alaposan odasózott egyet az EPP-nek.

Szerinte ugyanis a transzeurópai szövetségeket teljes mértékben a pártvezetők saját érdekei határozzák meg, s ebben a tekintetben az Európai Néppárt a legrosszabb. Kifejtette: az EPP szinte teljesen elvtelenné vált, s ezt a magyar miniszterelnök és a Fidesz tagságának engedélyezése bizonyítja. Soros ostorozásának értelmében ez csak azért történhetett meg, hogy megőrizzék az Európai Parlamentben a többségüket. A spekuláns jeremiádája, mérges szitoközöne nem is bizonyult pusztába kiáltott szónak, hiszen rá pár hétre, márciusban kierőszakolták az EPP-ben a Fidesz tagságának felfüggesztését.

A spekuláns milliárdosnak azonban ez természetesen nem volt elegendő. Június 7-én újabb cikkel rukkolt elő házi közlönyében. Ebben az európai parlamenti választás után a csúcsjelölti rendszert pécézte ki az agg pénzmogul, mert szerinte az csak arra jó, hogy az egyes jelöltek személyes ­ambícióit támogassa. Itt még nyíltabban nekiesett Manfred Webernek, mint személyes ambíciókat dédelgető politikusnak is, és alaposan lehordta, amiért kesztyűs kézzel bánik Orbán Viktorral.

Mindent elárul, hogy a feltétlen Soros-hű Hvg.hu Soros György Orbán miatt megy neki Webernek címmel ismertette az írást. A pénzember úgy véli: Weberrel nemcsak az a baj, hogy sosem dolgozott nemzeti kormányban, hanem az, hogy gyakorlatilag bármilyen alku megkötésére képes, csak hogy megőrizze a frakciója többségét még – horribile dictu! – Orbán Viktorral is. Felemlegette, hogy a magyar kormány még azt a nagyon könnyű feltételt sem tudta teljesíteni, hogy az általa alapított CEU tovább tudjon működni Budapesten, a néppárti vezetés csak felfüggesztette a Fideszt.

A börzekirály cikkében felhánytorgatta, hogy azzal az Orbán Viktorral egyeztek ki, aki szerinte nyíltan gúnyt űz az európai normákból és maffiaállamot épített ki Magyarországon. Soros olvasatában Weber bűne az is, hogy miközben a néppárti frakció fele meg akart válni Orbántól, a frakcióvezető meggyőzte a többséget arról, hogy néhány engedményért cserébe tűrjék meg maguk között a Fideszt.

Hogy klasszikusokat idézzünk: Kell még mondanom valamit, Ildikó? Lehet ezek után bármilyen kételye bárkinek aziránt, kinek a kívánságára utálták el most a Fideszt az Euró­pai Néppártból? Ne tévesszen meg senkit az a körülmény, hogy a második Soros-dolgozat óta is eltelt majdnem két esztendő. Ez csupán azt bizonyítja, hogy a néppárti liberálsorosista kommunisták malmai lassabban őrölnek. Szükség volt még egy darabig a Fideszre a német Ursula von der Le­yen megválasztásához.

Weber mentségére legyen mondva, ő már akkor, Soros második dörgedelmes kirohanása után meg akart felelni az éltes spekulánsnak, sőt még túl is próbálta teljesíteni az elvárásokat, amikor nem pusztán Orbán Viktornak ment neki, hanem egyenesen a magyar népnek. Azt mondta ugyanis akkor még spitzenkandidatként, hogy nem akar az Európai Bizottság elnöke lenni, ha ez csak a magyar szavazatok révén lehetséges. Ezzel a kijelentésével a sorosi mércének akart megfelelni, kiköszörülve a csorbát az álfilantróp előtt, ám csak a magyar népet sikerült megsértenie. Olyannyira, hogy kifejezett kívánságát a magyar EP-képviselők készségesen teljesítették: nem támogatták, s így elúszott a hőn áhított uniós stallum.

Weber természetesen azóta is forralta a bosszút Magyarország ellen álmai beteljesületlensége miatt, ám csak magát hibáztathatja a fiaskóért. Ha nem ócsárolja le a magyar nemzetet, csakhogy bevágódjon a vén tőzsdegurunál, valószínűleg ma az ő nevével kezdődik a bizottsági tisztségviselők névsora. Kénytelen volt azonban egy időre magába fojtani a bosszúvágyat a politikus, akinek a tulajdonságai közül igazából egyetlen kellék hiányzik: a tehetség. A néppárt ugyanis a Fidesz nélkül nemigen szerezhette volna meg az EB-elnöki pozíciót. A magyar miniszterelnök hathatós közreműködésével és részben az ő személyi javaslatára aztán Ursula von der Leyent sikerült is megszavaztatni az EP-ben.

Ha nincs a világjárvány, feltehetően már régen kiprovokálták volna a magyar tagpárt távozását, amely sehogy sem akarta érteni az idők opportunista új szelét, és ragaszkodott a balosodás helyett az eredeti elvekhez hű konzervatív, kereszténydemokrata irányvonalhoz.

Nem kell tehát sokat cifrázni, ragozni, miért éppen most kellett elmarni a Fideszt a néppárti frakcióból. Manfred Weber egyszerűen elérkezettnek látta az időt a leszámolásra, egyszersmind Soros Györgynél a pikszisbe való visszakéredzkedésre.

Persze a néppárti frakcióvezető szokása szerint most is eltalálta szarva közt a tőgyét. Mi lesz akkor, ha elfogy az EPP előnye és már nem ők lesznek a legnépesebb képviselőcsoport az EP-ben? Akkor elmondhatja majd, hogy saját leendő bizottsági elnöki posztja után sikerült elbaltáznia a néppárt elnöki bársonyszékét is. Vagy ezzel is csak Sorosnak akar tetszeni, aki azzal vádolta meg cikkében, hogy személyes, egyéni, illetve a néppárt ambícióit hajszolja az egyesült – és persze csontbaloldali – Európa építése helyett.

Vagy lehetséges, hogy immár ő akar Jean-Claude Juncker, az előző EB-elnök után csattanós puszit váltani Uncle ­George-dzsal a brüsszeli uniós központban? Túl nagy árat fog fizetni a néppárt ezért a megkérdőjelezhető, felettébb kétes értékű személyes élvezetért – no meg a tőzsdecézár elvtelen és feltétlen kiszolgálásáért.

(Borítókép: Soros György, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke érkezik a Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével tartandó megbeszélésükre Brüsszelben 2017. április 27-én. Forrás: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet)