Miközben Magyarország erején felül védi a határokat, és végre a magyarok közül jóval többen települnek haza, mint ahányan elmennek, a baloldal plakátjain hamis információk szerepelnek a bevándorlás mértékéről. Több száz plakáton hirdetik, hogy szerintük a kormány 55 297 migránst telepített be, miközben Soros György egyet sem. Ez pontosan annyira igaz, mint amikor 23 millió románnal riogattak a határon túli magyarok kettős állampolgársága miatt.
De nézzük is, hogy miért.
A bűvös 55 297-es számra egy KSH-táblázatban lehet rábukkanni, amely megmutatja a 2019-ben Magyarországra bevándorló külföldi állampolgárok számát az állampolgárságuk országa szerint. Közülük a KSH pontos adatai szerint 38 511, azaz az összes bevándorló hetven százaléka Európából származik, közülük is 28 439, tehát nagyjából a bevándorlók fele a határ menti, környező országokból érkezett, ami valószínűsíti, hogy jelentős részük magyar nemzetiségű. Ez máris felveti a kérdést, hogy a határon túli magyar honfitársainkat kik tekintik migránsoknak. De ebbe most inkább ne menjünk bele.
A maradék tízezer európai betelepülő huszon-egynéhány különféle európai országból jött, számosságukban legtöbben egyébként Németországból. Hallva a híreket az európai viszonyokról, még az is elképzelhető, hogy ők például olyan németek, akik nálunk nagyobb biztonságban érzik magukat, és ezért választották új hazájuknak Magyarországot. Tudunk ilyenekről.
Európán kívülről mindössze az 55 297 betelepülő harminc százaléka érkezett: tizenkét és fél ezren Ázsiából, csaknem háromezren Amerikából és alig másfél ezren Afrikából. És talán nem meglepő, hogy Ázsiából elsősorban nem az illegális migrációban érintett országokból jöttek, hiszen például Szíriából csak 250 fő szerepel a statisztikában. Az a vád, hogy Magyarország letelepedési kötvényeket árul tömegesen, elsősorban kínai állampolgároknak, ugyancsak nem állja meg a helyét, hiszen a kínaiak is igen alacsony számban (2354) jelennek meg a táblázatban. Afrika pedig a legkisebb szeletét adja a Magyarországra bevándorló külföldieknek.
A ferdítés, az adatok felületes vagy inkább tudatos félreértelmezése tehát szemmel látható, ami egy kormányzásra készülő formációtól sokkal inkább riasztó, mint bizalomgerjesztő hozzáállás. A jelenlegi baloldali miniszterelnök-jelölt olyan üzenetet próbál közvetíteni, amit a tényadatok egyáltalán nem támasztanak alá. Ennyire nem fontos már a hitelesség látszata sem? És ezek szerint a pénz sem? Egy igen drága kampányt nem volt érdemes ekkora hazugságra építeni.
Ugyanúgy arra a hazugságra sem kellene alapozni, amely szerint egyre több magyar kényszerül elhagyni a hazáját. A baloldali nyilatkozatok szerint 2006 óta nyolcszázezer magyar hagyta el az országot. Ehhez képest 2010 és 2020 között sikerült azt a bravúrt elérni, hogy húszezerrel többen települtek haza Magyarországra, mint ahányan elmentek. Most már évek óta több a hazatérő, mint az elvándorló. Ilyenre még soha nem volt példa korábban. Az elmúlt tíz évben 259 374 magyar állampolgár jött vissza az anyaországba, miközben 239 924 fő hagyta el azt. Az különösen figyelemre méltó és jól mutatja a folyamat kedvező irányú alakulását, hogy 2010 óta fokozatosan, évről évre nőtt a visszavándorló magyarok száma: 2010-ben még csak 1575-en jöttek haza hosszabb külföldi tartózkodás után, 2020-ban már 23 104-en, tehát a számuk csaknem tizenötszörösére nőtt.
Ezek a tények, amelyeket jó lenne, ha figyelembe vennének a baloldali kampányok kialakítása során, nemcsak a szavahihetőség miatt, hanem azért is, hogy legalább egy kicsit komolyabban lehessen venni az ilyen típusú akciókat.
A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke
Borítókép: Illusztráció – Az Európai Unióba igyekvő migránsok a Kuznica Bialostocka–Bruzgi lengyel–fehérorosz határátkelőnél 2021. november 18-án. (Fotó: MTI/EPA/BELTA/Makszim Gucsek)
