De a tűzfalon rések is vannak: senki sem tökéletes. A Budapester Zeitung jóvoltából nemrég a német olvasók is értesülhettek Márki-Zay Péter zöld–barna–tarka csúcsjelölt fonyódi elszólásáról: „De azt, amit Orbán Viktor egy személyben megtestesít, ezt a szivárványkoalíciót, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük.” Vagy úgy. A zöld–barna–tarka vezér nyilvánosan elismeri, hogy zöld, barna és tarka vezér. Miközben Orbánt éppen ezzel vádolja, maga ölti magára a foltos inget. Így működik Magyarországon az EU-féle dölyfös politika. Lehet persze azt mondani, hogy Márki-Zay ezt nem így értette. De akkor hogyan? Hogy mit tesz, azt viszont látjuk. Szélsőbaloldaliakat és szélsőjobboldaliakat, zöldeket és liberálisokat vezet egy mélyen rágalmazó választási kampányba. Máté evangéliumában (7,16) ezt olvassuk: „Gyümölcseikről ismeritek fel őket!”

Németországban 1933 előtt volt egy hasonló választási kampány. A LeMO (Lebendiges Museum Online) történelmi portálon ezt olvassuk: „A sztrájkra – amelyet az órabér a Berlini Közlekedési Vállalatnál tervezett két pfenniges csökkentése váltott ki – a kommunista Forradalmi Szakszervezeti Ellenzék és a Nemzetiszocialista Üzemi Sejtszervezet szólított fel. A mélyen ellenséges Németország Kommunista Pártja és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) együttműködése egyedülálló volt a weimari köztársaságban. Walter Ulbricht kommunista Reichstag-képviselő (az NDK későbbi vezetője) és Joseph Goebbels, a náci párt berlini gauleitere egymás mellett ágáltak a pulpituson az egyik tömeggyűlésen. Közvetlenül az 1932. november 6-i Reichstag-választások előtt mindkét párt felismerte a munkaharcban az alkalmat, hogy politikai ellenfelének szavazótáborából szerezzen új szavazatokat. Az NSDAP mindenekelőtt arra törekedett, hogy hosszú távon növelje a bizalmat a munkásság körében. A náci párt polgári szavazóit viszont elijesztette a kommunistákkal való együttműködés. Az általuk lakott negyedekben a nemzetiszocialisták november 6-án sokkal nagyobb szavazatveszteséget szenvedtek el 1932. július 31-éhez képest, mint a munkásnegyedekben.”

Három hónappal később a weimari köztársaság már történelem volt. A szélsőbaloldaliak és a szélsőjobboldaliak több mint egy évtizedes, könyörtelen harca az első német demokrácia ellen nem csak Németország számára végződött katasztrófával. A magyaroknak és a németeknek most okosabbaknak kell lenniük.

A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Teknős Miklós)