Jövőre is lesz 14. havi nyugdíj, de már nem úgy, ahogyan azt az Orbán-kabinet eredeti tervei alapján az érintettek várhatták. Magyar Péter szerint annak egyheti részét kifizeti az állam, de a második hétre eső összeg, amit az előző kormány megígért, a kasszában marad. Így összességében 150 milliárd forinttól esnek el a nyugdíjasok. Ez 2,5 millió embert érint.

Arról is érdemes megemlékezni, hogy az évi 180 milliárd forint feletti árbevételű cégeknek magasabb lesz társasági adója. Ezzel a kormány rontja az üzleti környezetet, versenyhátrányba kerülhetünk a beruházókért vívott küzdelemben.

Nézzük meg a jól csengő bejelentéseket is. Itt van például a családi pótlék megduplázása, amely 300 milliárd forintot jelenthet, míg, az alacsonyabb jövedelműek szja-csökkentése 250 milliárdot. Az előbbi üzenete az, hogy véget ér a munkára ösztönző politika, az utóbbi pedig vélhetően arra teremt lehetőséget, hogy a bruttó minimálbért minél kisebb mértékben emeljék meg a munkaadók. Az uniós irányelv szerint 2027-re el kellene érnie a minimálbérnek a bruttó átlagkereset ötven százalékát. Ez már biztosan nem lesz így.

A Tisza-kormány 2027-es költségvetése sok minden lesz, de nem az igazságosság és a fejlődés költségvetése. A következő években véget ér a munkára épülő gazdaságpolitika korszaka, elmozdulunk a segélyezésre alapuló társadalom felé. Ennek káros következményeit jól láthattuk 2010 előtt. Igazából az látszik, hogy a kormánynak nincs valós gazdaságpolitikája, de előszeretettel teljesíti a brüsszeli diktátumokat. Az üzleti környezet romlását pedig nemcsak a cégek, de előbb-utóbb a költségvetés is megérzi. Ez a fejlődés gátja lesz, az igazságosságról pedig már ne is beszéljünk.