A kóla viszont finom. Túlzott mértékben fogyasztva egészségtelen, de jó érzést okoz, és a részben vagy már teljes egészében a közösségi médián szocializálódott mai fiatalok apolitikus attitűdjét pont azzal sikerült megnyernie a Tiszának, hogy politikának álcázza a látványpékséget, vagy éppen fordítva. Szórakoztatóipari termékként tálalják az életünket, szabadságunkat befolyásoló és éppen ezért nagyon is komolyan veendő ügyeket. A választásokon ennek a fiatal korosztálynak sikerrel korbácsolták fel az indulatait, és megígérték minden vágyát, a tényekről, körülményekről vagy a lehetőségekről pedig ki venne tudomást, ha most éppen jó érzést okoz a rendszerváltás óta eltelt évtizedek legnagyobb hazugságprojektje. Ennek a generációnak a tagjaként ezért is kelt bennem ambivalenciát Nagy Ádám önként vállalt propagandaanyaga: nemcsak ismerem, hanem sokszor magam is művelem ezt az ironikus, hülyéskedős stílust, viszont a fontos helyzetekben talán képes vagyok komolyan is venni magam. Innen nézve pedig maga ez az anyag a kortárs borzalom. Nagy Ádám onnan indult, hogy rossz a Fidesz, de az ellenzék sem jobb, ő független. Fiatal szavazók és újságírók tömegei vallják magukról ugyanezt anélkül, hogy észrevennék, már csak bábok, üres kólásdobozok vagy mosószerek a Tisza abszolút színházában, látványpékségében, avagy dopamincirkuszában – kinek mi tetszik. Szórakozhatnánk rajta önfeledten, ha épp nem a mi bőrünkre menne a játék. A kérdés csak az, hogy a mi generációnk mikor nő fel a szó filozófiai értelmében, ha felnő egyáltalán, hogy a nagy röhögcsélés közben építsen is valamit, ne csak a saját sírját ássa.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezVéleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
































