Éppen ezért ne tűnődjön azon, hogy aki szerint „az Isztambuli Egyezmény ratifikációja körüli ellenzéki dezinformációs kampány állításaival szemben Magyarországon már egy évvel az Isztambuli Egyezmény hatályba lépése előtt büntető törvénykönyvi tényállássá tettük a kapcsolati erőszakot és az Isztambuli Egyezmény minden, ezzel kapcsolatos jogalkotást igénylő anyagi és eljárásjogi rendelkezése átültetésre került a magyar jogrendszerbe”, az hogyan jelentheti ki később, miszerint „azt hallgattuk az elmúlt években, hogy a nők helye a konyhában van, a közélet nem nekik való, és hogy a volt miniszterelnök nem foglalkozik nőügyekkel. Mintha a magyar nők másodrendű állampolgárok volnának. Azt hallgattuk a 19. században rekedt álkeresztény politikusoktól, hogy a nők egyetlen feladata a szülés, ezzel teljesíthetik ki a női princípiumokat.”
Queeg korvettkapitány, minden nárcisztikus pszichopaták legtökéletesebbike számára ez nem probléma, miképpen az sem, hogy nemrég még ellentmondást nem tűrő hangon jelentette ki, miszerint „határozott igen a nők védelmére és határozott nem az illegális migrációra és a gender-ideológiára”, ma pedig ugyanilyen ellentmondást nem tűrő hangon jelenti ki, miszerint „kezdeményezzük az Isztambuli Egyezmény ratifikálását”.
Tényleg nincs itt semmi látnivaló.
Egy a feleségét éveken át megalázó, bántalmazó, zsaroló nárcisztikus pszichopata tetszeleg most a nők megmentőjének szerepében.
És a minden bokorban nőket megalázó, bántalmazó, zsaroló nárcisztikus pszichopatákat felfedező „civil szervezetek”, „nő- és jogvédők”, NGO-k és a mindig ezeket támogató sajtómunkások most önfeledten tapsikolnak és el vannak ájulva a gyönyörtől.
És természetesen az éveken át megalázott, bántalmazott, megzsarolt egykori feleségre mutogatnak elítélően.
De ezek nem nárcisztikus pszichopaták.
Ezek mindössze elvtelen, ócska, pitiáner kis gazemberek. Akik meg vannak róla győződve, és mindennél mélyebben hiszik, hogy a torz, beteg, abnormális és elviselhetetlen világképük megvalósítása érdekében bárki és bármi felhasználható.
