A kék alsónadrág rejtélye

Vezető médiumok százszámra traktálják Navalnij átlátszó rémmeséjével az európai nagyérdeműt.

Moszkva, 2019. december 26. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezetõ és korrupcióellenes aktivista az általa alapított Antikorrupciós Alapítvány (FBK) moszkvai székházában tartott rendõrségi razzia közben 2019. december 26-án. Navalnijt késõbb erõszakkal távolították el a rendõrök az épületbõl. MTI/EPA/Szergej Ilnyickij Fotó: Szergej Ilnyickij

Némileg zavaró lehet ugyan, hogy pár hónappal korábban élenjáró német, svéd és francia vegyifegyver-laboratóriumok szakmai hírnevük teljes súlyával állították, hogy a szóban forgó novicsokot ásványvizes palackokon azonosították, amelyeket Navalnij szemfüles kollégái, a mérgezésről értesülve, minden lépésüket videóval dokumentálva, az órákkal korábban otthagyott szállodai szobából menekítettek ki. Ahol nyilván a takarítószemélyzet profi helyszínelők módjára mindent változatlanul hagyott meg számukra. Nyilván az orosz ügynökök az alsónadrág-hadművelet sikerét ásványvízzel koccintva ünnepelték meg, óvatlanul összekenve egynéhány palackot novicsokkal. Vajon miért néznek hülyének minket? Ne gyerekeskedjünk már; ha valakit az orosz (vagy az amerikai, a brit vagy az izraeli, hogy csak a felkészültebbeket említsük) biztonsági szolgálat el akar tenni láb alól, az el lesz téve láb alól. Kászim Szulejmani tábornokot az óceán másik partjáról vezérelt drónnal gyilkolta meg a CIA. Az iráni atomprogram vezetőjét az ellenséges országba bejuttatott távvezérelt gépfegyverrel lőtte szitává a Moszad. Az orosz titkosszolgálat ellenben, hazai pályán Olsen bandájához méltó csetlő-botló szerencsétlenekkel próbálkozik, éveken át, hiába?Komolyan gondolhatja bárki, hogy ha a putyini rendszer Navalnij meggyilkolását tervezte volna, akkor ilyen pancser módon jár el, amikor simán golyót is röpíthetne a fejébe? Az oroszok is tudják, ha bármi történik egy ilyen kitüntetett figyelemben részesített nyugati ügynökkel, úgyis az ő rovásukra írják. Minek cifráznák hát a dolgot? Ha el akarnák tenni láb alól – amire amúgy semmi okuk nincsen, hiszen Navalnij alig karcolgatja az orosz hatalmi rendszer felszínét –, e regényes kémhistóriánál sokkal egyszerűbben megoldhatnák. Például amikor nem engedélyezett demonstrációi miatt időnként pár napra hűvösre teszik. Nem sokkal egyszerűbb akkor preparálni a gatyáját, ha már éppen ehhez van gusztusuk?

Arról nem is beszélve, hogy ha netán már megtörténik a mérgezés, mi célból küzdenének intenzív osztályok tudós orvosai Navalnij életéért Omszkban, s miért engedték volna külföldre szállítani a (még) eleven „tárgyi” bizonyítékot, ellenérdekű felek titkosszolgálatának kényére-kedvére? Nincs az a bárgyú kémregény, amely ilyen dramaturgiát engedne meg, s mégis: valami rejtélyes okokból világhatalmak felelős politikusai, vezető médiumok százszámra traktálják ezzel az átlátszó rémmesével az európai nagyérdeműt.

A szerző újságíró