Az Európai Unió Bírósága helyt adott az Európai Bizottság keresetének, amely a külföldről finanszírozott NGO-k (nem kormányzati szervezetek) átláthatóságáról szóló magyar törvény ellen irányult, és amely szerint a magyar jogszabály uniós jogot sért. Az Európai Bíróság által támadott 2017-es magyar civil átláthatósági törvény deklarált célja, hogy a nyilvánosságot és az átláthatóságot kívánja teljes körűen érvényesíteni a külföldről jelentős (meghatározott) összeggel támogatott civil szervezetek vonatkozásában.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban ezek a külföldről finanszírozott intézmények nyílt hatalompolitikai eszközökkel formálják a magyar belpolitikai folyamatokat – ezt támasztja alá az amerikai központi hírszerzés 2018-as évkönyve, amely több ilyen nem kormányzati szervezetet politikai nyomásgyakorló csoportnak nevez –, sőt a Magyar Helsinki Bizottság egyik kampányarca, egy volt bírónő a kormány megbuktatását célként jelölte meg egyik nyilatkozatában, így nem túlzás kijelenteni, hogy az említett entitásokat politikai szereplőként, az általuk kifejtett jogvédelemnek, avagy szociális, kulturális és egyéb közéleti szerepvállalásnak álcázott aktivitást pedig kampánytevékenységként lehet és kell minősíteni. Mindezt annak fényében, hogy míg az 1989 óta hatályban lévő párttörvény tiltja a külföldi pártfinanszírozást, ugyanez a forráskorlátozás a „civilek” esetében már nem érvényesült.
A nemzetközi tényirodalom alapján a fejlett demokráciákban a jogalkotás világszerte abba az irányba mutat, hogy racionalizálják a választási időszakon kívüli belpolitikai kampányokat. A britek már kezdettől fogva törekednek az átlátható kampányfinanszírozás biztosítására, mert alapelvük az, hogy a különböző pénzügyi csoportok nem befolyásolhatják úgy a demokratikus választási versenyt, hogy ezáltal torzítják a választáson indulók esélyeit.
A szigetországi szabályozásnak a politikai pártokról, a választásokról és a népszavazásról szóló 2000. évi törvény 5. része – amely a kampánykiadás ellenőrzéséről rendelkezik – a kampánykiadás („campaign expenditure”) fogalmát választási célból fölmerült költségként definiálja („so incurred for election purposes”). Ezzel összefüggésben teljesen legitimnek mondható a magyar jogalkotó azon törekvése, hogy a hatalompolitikai eszközöket alkalmazó külföldi ügynökszervezetek belpolitikai akcióit a finanszírozás szempontjából is a jog eszközeivel beazonosítsa és átláthatóvá tegye.
Konkrétabban, a civil átláthatósági törvény is ezt mozdítja elő a burkolt kampányfinanszírozás és a korrupció kockázatának csökkentésével. A politikai nyomásgyakorló csoportként működő NGO-k, de különösen a velük sokszor kötelékben mozgó baloldali pártok ugyanis nem válhatnak globális üzleti vállalkozások hálás lekötelezettjeivé, az EU Bírósága által elmarasztalt jogszabály pedig éppen ezt a korrupciós veszélyt kívánja elhárítani. A szabályozás által ugyanis egyértelművé válik, hogy mely külföldi (EU-n kívüli) érdekcsoportok kívánják civil szervezeteik útján befolyásuk alá vonni a magyar közéletet.
Számos országban felismerték, hogy a külföldről finanszírozott különböző szervezetek politikai-társadalmi szerepvállalása tekintetében az átláthatóságukhoz kiemelt közérdek fűződik. A mintaként sokat emlegetett, eredetileg 1938-ban elfogadott amerikai FARA-törvény elsősorban az Amerikában propagandatevékenységet folytató náci hálózatok ellen irányult, és ma is nagyon szigorú: a rendszeres pénzügyi beszámolókon túl az érintett (politikai vagy politikaközeli tevékenységet folytató) lobbiszervezetek tevékenységét mindben évben az amerikai kormánynak alárendelt főügyész tekinti át, és ő vagy engedélyezi a működésüket, vagy nem.
Az amerikai szankciók között pénzbírság és hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés is szerepel, sőt a szabályozás megsértése miatt kiutasítás is lehetséges. A FARA-törvény szerint „külföldi ügynökszervezetek” megbízója lehet külföldi kormány vagy külföldi politikai párt, esetleg amerikai állampolgársággal nem rendelkező és Amerikában lakóhellyel, tevékenységi székhellyel nem bíró személy, valamint olyan szervezetek, amelyek külföldi jog szerint jöttek létre vagy tevékenységük központja külföldön van.
A civil átláthatósági törvény hatálya alá kerülő szervezetek átlátható gazdálkodása azért fontos, hogy Magyarország és polgárai tisztában legyenek azzal, mely támogató érdekcsoportok próbálják érdekeiket érvényesíteni hazánkban. Tekintetbe kell vennie mindenkinek azt a kockázatot, amelyet az átláthatatlan eredetű pénzmozgások jelentenek a terrorizmus finanszírozásában és a pénzmosásban. Egy ilyen típusú norma – függetlenül annak uniós joggal való összhangjától – Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit, így mindnyájunk érdekét szolgálja.
A szerző alkotmányjogász
