Erkölcsi támasz társadalmaink gyilkosainak

A multinacionális gazdasági hatalommal rendelkezők küldik romboló, Antifa-csapataikat a káosz megteremtésére.

Forrás: Facebook

Az okok? Az aránylag homogenizált nemzetek létezését az úgynevezett sokszínűség kívánalma szerint próbálják átalakítani. Különböző kultúrák keverednek programozottan, a migráció nem kívánt hatásaként, miközben a múlt hagyományai­hoz ragaszkodók börtönlakókká is válhatnak, ha kitartanak identitásuk mellett, és nem hódolnak be a multikulturalizmus mindenhatóságának. További ok, hogy jó néhány politikus rövid távú érdekei mentén a megalkuvást választja és az anarchia élére áll, erkölcsi támaszt adva társadalmaink gyilkosai­nak. De a legfőbb ok egy marginális csoportérdek.

A túlterjedt multinacionális gazdasági hatalommal rendelkezők kísérlete arra, hogy megszerezzék az abszolút politikai hatalmat. Korábban konspiráltan, ma viszont egyre nyíltabban vallanak színt, küldik romboló, Antifa-csapataikat a káosz megteremtésére. Számukra nemcsak szabályok vagy törvények, hanem még erkölcsi gátak sem léteznek. Évtizedek alatt elhitették a jó szándékú többséggel, hogy az általuk létrehozott, jól csengő névvel ellátott szervezetek, a jogvédelmet hirdető NGO-k fontos termékei és kiszolgálói a társadalomnak. S miután bevált a trükk, emberek millióit buzdítják és menedzselik Európa határai felé, hogy illegálisan lépjék át azokat.

Szervezeteik nem restellik nyíltan védeni a gyilkosságot elkövető terroristákat, majd szemrebbenés nélkül szólítanak fel nekik nem tetsző kormányok megbuktatására. Utcai harcra kiképzett csapataik segítségével készek a rend alapját biztosító rendvédelmi szervezeteket is lefegyverezni, megbénítani.

Van egy regény, mely Gerilla – Franciaország végnapjai címmel jelent meg magyar nyelven a Kárpátia Stúdió gondozásában. Szerzője, Laurent Obertone hátborzongató pontossággal jósolta meg mindazt, ami ma az Egyesült Államokban történik. Más helyszínen ugyan, de éppúgy térdepelnek a rendőrök a magukból kikelt bűnözők előtt, miközben azok épületeket, gépkocsikat rongálnak meg. A disztópikus francia regény lapjain megelevenedő jövő ráadásul azzal is szembesít, hogy akik támogatják a felkelőket, elsőként lesznek áldozatai védenceik tombolásának.

Ha bárki azt gondolná, hogy mindez csak felesleges riogatás és borúlátó jövőkép, gondoljon arra, hogy 2015-ben az illegális migránsokat ajándékokkal és virágokkal fogadták a mosolygó aktivisták szerte Európában. De közben – hála az archív felvételeknek – az is bármikor feleleveníthető, hogy az ideérkezők hogyan mutatták félreérthetetlenül és szégyentelenül egyenesen a kamerába, miként vágják el az őslakos európaiak torkát. Ezek a jelenetek önmagukért beszélnek, hiszen az elmúlt öt év alatt csupán Európában több mint harminc terrorakcióról volt kénytelen a média hírt adni. Képesek vagyunk-e tanulni, és megelőzni a még nem eszkalálódott folyamatokat? Ennek egyik fontos tétele, hogy betartsuk a szabályokat, védjük meg a rendet és az azt védő rendőreinket.

A szerző titkosszolgálati szakértő