A másik kártékony hatás, hogy a menekültellenesség felszítása az igazi kérdésekről tereli el a figyelmet. Nem csupán az égető szociális, egészségügyi, oktatási, földügyi és környezeti problémákra gondolok. Arra is, hogy a globális menekültválság okairól és a lehetséges hozzáállásról tisztességesen kellene beszélgetnünk egymással. Senki nem vitatja, hogy napjaink népvándorlása rendkívül súlyos, számtalan régiót, országot, földrészt érintő kihívás. Okai a helyi háborúk, a politikai és vallási üldözés, az éghajlatváltozás, az éhezés, a növekvő egyenlőtlenségekkel járó szegénység. Világjelenségről van szó, a problémát egyetlen ország sem tudja egyedül megoldani.
Hazánkban a gyűlöletkampány helyett arról kellene diskurzust folytatni, hogy melyek a népvándorlás okai, ki az igazi menekült, ki a gazdasági bevándorló. Hogy mi a különbség, ha a háború, a börtön és az éhhalál elől menekül valaki, vagy a remélt gazdagság, a nyugati élet csábítja. Hogy mit tehetnek a szakhatóságok a potenciális terroristák kiszűréséért. Hogy a menekültügyi eljárásra várakozók számára hogyan lehet emberséges körülményeket biztosítani. Hogy mit tesz Magyarország az éghajlatváltozás ellen, azért, hogy kevesebb legyen a klímamenekült. Vitassuk meg azt is, hogy miért kell azonnal beszüntetni a letelepedési kötvényeket, és hogy miért indulnak el hazánkfiai Nyugat felé.
December 18-án volt az emigránsok, vagyis a kivándorlók nemzetközi napja. A kormány ezen a napon sem beszélt arról, hogy Magyarország egyik legsúlyosabb problémája nem a be-, hanem a kivándorlás. Fiatal és szakképzett honpolgárok százezrei hagyták és hagyják el az országot. Van, aki valóban a jobb fizetésért és a jobb életkörülményekért dönt a távozás mellett, mások az egyre jobban megmérgezett politikai légkör miatt mennek el. Ezeken is változtatni kell, ha azt akarjuk, hogy megmaradjunk.
