Minimális kampánytevékenység, óvodás szinten összerakott honlapok, elérhetetlen telefonszámok, másolt aláírások: a gyanús szervezetek a demokráciából űztek gúnyt indulásukkal. Pedig mindezt sejteni lehetett volna már a szabályok megalkotásakor is: kérdéses, a kormánypártok tényleg az esélyegyenlőség megvalósulását tartották-e fontosnak, vagy úgy érezték, a megtévesztő pártok szaporodása az ellenzéktől vihet el voksokat. Az efféle alakulatokra leadott szavazatok végül érdemben nem befolyásolták a választási eredményt, de a lehetőség mindenesetre megvolt rá. És ebben a tekintetben igazat is adhatunk Seresék fentebbi mondatainak: igen, más pártoknál is voltak gondok, esetükben sem kellene hagyni, hogy a felelősök megússzák a dolgot.
A kamupártok ügyében a megszokott fájó következménynélküliség érződik. Pedig lehetetlen, hogy mindezt ennyire nyíltan meg lehessen csinálni a választók szeme láttára, és újra el lehessen játszani a következő választás előtt. Seresék felvetették a levelük végén: vajon az erkölcsi, anyagi és büntetőjogi felelősséget is vállalják-e majd a lapunkban megjelenthez hasonló cikkek szerzői? Mi ugyanezt kérdezhetjük azok kapcsán, akik betrükközték magukat a 2014-es parlamenti választásra.
