Veszteségeket, de nem vereséget szenvedtünk az önkormányzati választáson.
Európa sorsát eldöntő választás előtt állunk
Időben meg kell kezdenünk a felkészülést arra is, hogy a nyugati agónia ne rántson magával minket.
Veszteségeket, de nem vereséget szenvedtünk az önkormányzati választáson.
Először is, két olyan esemény idéződhet fel bennünk a közelmúltból, amitől déjá vu élményünk van. Az egyik a Horn-kormány 1994-es hatalomátvétele, amikor a kampány eredményeképpen nem sokat számított az emberi minőség, a személyes tulajdonságok, ahogy keserűen mondtuk, Caligula lovát is beszavazták volna a hatalomba az elkeseredett protestszavazók. Azt gondoltuk, hogy az önkormányzati választásoknál az alkalmasság, a hozzáértés hagyományosan mindig fontosabb a parlamenti választásokhoz viszonyítva, mint a pártpreferencia, a politikai hovatartozás. Ebben kellett most csalódnunk, Budapest főpolgármester-váltásának kapcsán legalábbis mindenesetre.
A másik ilyen a Fidesz 2002-es kudarca, amikor a sikeres kampányzáró nagygyűlés, lelkes viktorozás után elbizakodtunk és orcára hullottunk. Amit a miniszterelnök úr frappánsan így summázott: „Sokan voltunk, de nem voltunk elegen.” Most legalábbis néhány fontos helyen valóban nem. Ezek a helyek előre rögzítve voltak az ellenzéki stratégiában mint kívánatos hídfőállások. Ahová aztán minden pénzügyi és egyéb erőforrást odakoncentráltak (a választók félrevezetését, az erre alkalmas „civil szervezeteket” is beleértve). Mintha a lenini bolsevik forradalom jelszava éledt volna újra: „A döntő pontokon, döntő időben, döntő túlerővel.”
Egy kampányban az győz, aki jobban mozgósít. A Fidesz is jól mozgósított, hiszen számos esetben növelni tudta szavazói számát a májusi uniós parlamenti választásokhoz képest. Az ellenzék azonban még ügyesebben csinálta. Az eszközökről ne beszéljünk, végül is törvénytelenség nem történt; vagy legalábbis (egyelőre) nem bizonyítható. Ron Werber különben is megmondta annak idején, hogy itt nem osztanak fair play díjat, és úgy látszik, ez még ma is érvényes. A negatív kampányra is. A saját táboromban lelepleződött botrányköveket elhallgatom, a másik táboréit fölnagyítom, fölhabosítom úgy, hogy a kettős mérce ne legyen elég nyilvánvaló. Ez történt Győr polgármestere esetében is.
El tudták érni, hogy Budaörsön vagy a főváros XI. kerületében, pláne a Kispesten kipattant ordas nagy disznóságok ne hassanak úgy a választókra, mint Borkai emberi gyarlósága, amely, mint ez körvonalazódni látszik, kísértetiesen emlékeztet Heinz-Christian Strache tőrbe csalására és az Osztrák Szabadságpárt kormányra kerülési esélyeinek megtorpedózására. Az elemzők közül leginkább G. Fodor Gáborral értek egyet, szerinte be tudták ezzel kapcsolni, meg tudták szólítani azt a réteget, amely nem sokat törődik ugyan a politikával, de a politikusokról (főleg a hatalomban levőkről) általában rossz véleménye van. A győri lemondás és az időközi választás kiírása azonban hosszú távon kamatozni fog!
Minél többet vesztünk most, annál többet nyerhetünk 2022-ben. És ennek van alapja. Főleg, ha (újabb déjá vu élmény!) a teljesíthetetlen Karácsony Gergely-i ígéretekre gondolunk. Amelyek ugyancsak jellemzőek voltak mind a Horn-kormányra, mind a 2002-ben kormányra kerülőkre. A keserű csalódás és a várható átszavazás a mostani kormányzópártokra kódolva van. Az üres demagógiára, a zöldügyi blablára, a klímahisztériára rá is lehet fázni. De főleg arra, hogy Karácsony, illetve a vörösbe borult kerületek újsütetű polgármestereinek legelső intézkedése a pénzcsapok megnyitása, saját fizetésük drasztikus megemelése és az önkormányzati cégek totális elfoglalása volt. Vagyis máris a szabadrablásról szól az egész. Ezt az országos közvélemény előbb-utóbb nagyon is érzékelni fogja.
Időben meg kell kezdenünk a felkészülést arra is, hogy a nyugati agónia ne rántson magával minket.
Honvédeink Jugoszlávia széthullása után szabadították fel a Délvidéket.
Az Európai Egyesült Államok hagymázas vízióját kergető politikusok egymásra licitálnak a háborús uszításban.
Aki tiszteli a magyar nőket és szereti a jó csirkepaprikást, rossz ember nem lehet.
Egészen röhejesen menekül Magyar Péter - nézze meg a felvételeket!
Újabb európai ország készül a világháborúra
Elérkezett a pillanat, amire mindenki várt: óriási örömhírt jelentett be Krausz Gábor és Mikes Anna – fotó!
Elborzadt Bayer Zsolt: Micsoda világ, micsoda társadalom az, amelyik így néz ki, s ahol ilyen zombik tengetik nyomorult életüket?
Házasság első látásra: Petra és András újra együtt!
Sorra lépnek Orbán nyomába a jobboldali pártok, nagyra tartják mindazt, amit létrehozott
Salma Hayek az esküvőjén is a melleit mutogatta - fotók
Fehérvár: a válogatott védő bevethető, de távozni fog
Játssz és nyerj páros belépőt a Magyarország-Kanada jégkorongmeccsre (hirdetés)
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
Alu paratha, a burgonyával töltött boldogságlepény -receptvideó ( hirdetés)
A világ legjobb csapata újra Budapesten (hirdetés)
Időben meg kell kezdenünk a felkészülést arra is, hogy a nyugati agónia ne rántson magával minket.
Honvédeink Jugoszlávia széthullása után szabadították fel a Délvidéket.
Az Európai Egyesült Államok hagymázas vízióját kergető politikusok egymásra licitálnak a háborús uszításban.
Aki tiszteli a magyar nőket és szereti a jó csirkepaprikást, rossz ember nem lehet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.