A fiatalság természetes velejárója, hogy valami ellen fellázad, újat akar felmutatni, többek között a politikai életben is. Ez eddig rendben lenne, az vesse rájuk az első követ, aki fiatalkorában nem akart semmiben különbözni a többségtől.
A Momentum és annak elnöke, Fekete-Győr gondoltak egy nagyot, és azt találták ki, hogy ők a romániai elnökválasztásban nem az egyetlen magyar jelöltet, honfitársukat, Kelemen Hunort támogatják, hanem az USR-PLUS nevű liberális pártszövetség elnökjelöltjét, Dan Barnát. E felhevülésükben fogta magát Fekete-Győr (Fegya), és a minap részt vett Dan Barna és pártja kolozsvári kampányrendezvényén, szép szavakkal méltatta a jelöltet, mint aki a garancia arra, hogy minden kisebbség megtalálja a számítását a román társadalomban.
Még alig tértünk magunkhoz, amikor jött az újabb hír: Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője Szlovákiában nem egy magyar párt, hanem a Progresszív Szlovákia nevű liberális párt komáromi programismertető rendezvényén szólalt fel, s mondta el, hogy „lehetünk úgy felvidéki magyarok, hogy közben büszke szlovákok vagyunk”. Bravó, sőt bravissimó! Ők így akarnak mások lenni, így akarnak „XXI. századi” politikát folytatni, így akarnak szakítani a hagyományokkal, a NER rendszerével. Nos, így biztosan nem szabad „haladónak” és XXI. századinak lenni.
De legyünk méltányosak, és próbáljuk meg végiggondolni, vajon mi késztette őket erre az egyáltalán nem vagány, hanem sokkal inkább átgondolatlan, ostoba cselekedetre. Az ő logikájuk két irányból indult ki.
Az egyik, hogy nekik, mint a Renew Europe, azaz Újítsuk meg Európát európai parlamenti frakció tagjának, a pártcsaládjukhoz tartozó pártokhoz kell hűségesnek lenniük, velük kell szövetkezniük, őket kell támogatniuk – még a saját nemzetük határon túli képviselőivel, pártjaival szemben is. A kiindulópontjuk tehát feketén-fehéren kozmopolita és globalista, követve az SZDSZ legrosszabb hagyományait. Ettől annyira XXI. századiak és haladók, hogy figyelmen kívül hagyják a saját nemzetük és honfitársaik érdekeit, hiszen a nemzettudat annyira elavult és persze mucsai dolog.
Az Európai Parlamentben is ennek mentén politizálnak, nem kicsit vérlázító módon: Donáth Anna és Cseh Katalin már-már egymással is versengve, s persze Dobrev Klárával a hátuk mögött, mint egy megszállott triumvirátus, a kamarillapolitika minden trükkjét és fogását bevetették annak érdekében, hogy a fideszes jelölteket ne válassza meg az EP a különböző parlamenti bizottságok alelnöki és elnöki pozícióiba, valamint nagy energiákat fektettek abba, hogy Trócsányi László ne lehessen uniós biztos, majd miután ez megtörtént és Trócsányit leszavazták, utána azon dolgoztak, hogy az új biztosjelölt, Várhelyi Olivér ne kapja meg a bővítési biztosi portfóliót.
Nem tudjuk pontosan, hogy mekkora szerepet játszottak abban, hogy végül valóban leszavaztak fideszes jelölteket, de hogy mindent megtettek saját honfitársaik elbukása érdekében, az nem kétséges. S ők persze most nagyon büszkék magukra. Csak éppen azt nem vették észre fiatalos nemzetellenes hevületükben, hogy közben a globalista és kozmopolita politikai körök hasznos idiótái lettek.
Ugyanis képtelenek észrevenni, hogy miközben ők ájultan, szinte nyálcsorgató módon hajtják végre a Guy Verhofstadtok, Frans Timmermansok, Angela Merkelek, Philippe Lambertsek, Ska Kellerek, Margrethe Vestagerek és a többiek óhaját, vízióit, addig az említett személyek és a többi globalista szereplő mindezt sokkal okosabban teszi, és nem megy úgy szembe a saját nemzetével, mint a nagyon tapasztalatlan momentumosok.
Emmanuel Macron valóban globalista és föderalista, de a francia érdekeket soha nem téveszti szem elől, sőt. De ugyanígy tesznek a németek, a hollandok, a dánok is, s bár valóban hangoztatják, hogy a jövő a föderális unióé, az Európai Egyesült Államoké és a nemzetek feletti szervezeteké, de közben, a kulisszák mögött azon – is – ügyködnek, hogy az átalakuló, globalizálódó szép új világban az ő országuk igencsak kedvező helyet foglaljon el, amíg el nem jön a világbéke és a világkormányzás. (S ha eljön, akkor azt „hátulról” ők irányítsák.)
Érthető tehát, hogy mit akarok ezzel mondani, mire figyelmeztetném a Momentumot, ha valaha is odafigyelnének ilyen írásokra?
Arra, hogy legalább naivak ne legyenek, ha már képtelenek arra, hogy láthatóan szélsőséges, véresszájú, túlhajtott kozmopolita és globalista álláspontjukat, világnézetüket felülbírálják. Legalább annyit vegyenek észre, hogy szeretve tisztelt nyugati partnereik nem olyan tiszták és hősiesek, mint ahogyan ők ezt elképzelik róluk. A „sok telet megélt csókáknak” számító politikusok, sőt elemzők is tudják, hogy nem eszik olyan forrón azt a kását, a nemzeti érdekek képviselete nem illan el olyan gyorsan a XXI. századi globalista éterben, mint azt a fiatalos hevület gondolná. A háttérben szerintem még meg is mosolyogják vagy kinevetik őket.
Ez különösen igaz lehet Dacian Cioloşra, a Renew Europe jelenlegi frakcióvezetőjére, az USR-PLUS pártszövetség társelnökére, aki jelen volt az ominózus elnökjelölti kampányrendezvényen Kolozsváron, ráadásul a liberális pártszövetség miniszterelnök-jelöltje is lesz a jövő évi román parlamenti választásokon. Cioloş, aki a magyarellenes és antiszemita Vatra Romaneasca nevű szervezetben kezdte a politikai pályafutását, hogy azután a szélsőségesen magyarellenes kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar Román Nemzeti Egység Pártjában folytassa, s végül pedig keményvonalas, látszólag (de csak látszólag!) nemzetek feletti, globalista körök elkötelezett hívévé, Soros György emberévé váljon – s így legyen egy ideig egy szakértői román kormány vezetője.
Ha a Momentum Cioloşban csak és kizárólag a globalistát és kozmopolitát látja, s nem veszi észre, hogy mindez egy igen erőteljes magyarellenességet takar, akkor nincs miről beszélni. Tehát: valami minimális politikai ravaszság talán nem ártana még fiatal korban sem.
A Momentum, „Fegya” másik logikája az volt – amit ki is mondott –, hogy Kelemen Hunornak nincs esélye az elnökválasztáson, ezért politikai szempontból, a kisebbségek megvédése szempontjából nem ütőképes. Keresni kell helyette egy olyan román jelöltet, aki liberális, s mint ilyen, „bizonyára” elsődleges céljának tartja majd minden kisebbség védelmét, beleértve a magyarokét is. Micsoda forradalmi, XXI. századi logika ez is!
És még csak nem is azt vetem a Momentum szemére – bár ez is súlyos meggondolatlanság! –, hogy nem vették figyelembe, hogy Dan Barna vélhetően érintett lehet egy súlyos korrupciós botrányban: felmerült, hogy a politikus a cégén keresztül eltüntethetett mintegy hatmillió eurós uniós támogatást. Az ártatlanság vélelme persze fennáll, de akkor is óvatosabban kell ilyen esetben eljárni egy őt támogatni akaró, külföldi pártnak.
Hanem az a nagy baj, hogy azt hiszik, proxi, azaz helyettesítő politikusokkal lehet pótolni a valóságos és hús-vér nemzeti érdek- és értékvédelmet, a nemzeti identitást. Ilyen egyszerűen nincs: a magyar nemzeti kisebbség védelme nemzettudat nélkül nem lehetséges. Ez érzelmi ügy: nemzeti érzelem és nemzeti azonosulás nélkül valóságos nemzeti érdekképviselet nem látható el.
Elképesztő, hogy a Momentum és az elnök nem fogja fel: a magyar kisebbség védelme nem azzal függ össze, hogy Kelemen Hunor esélyes-e az elnökválasztási küzdelemben. Persze, hogy nem. Viszont nem ez a lényeg, hanem az, hogy Kelemen Hunor indulása alkalom arra, hogy a határon túli, erdélyi magyarság megmutassa: él, létezik, össze tud fogni a saját jelöltje mellett. Bugár Béla is abban hibázik Felvidéken, hogy képtelen megérteni: egy vegyes, magyar–szlovák párt képtelen valóságos érdekképviseletre.
Vannak hagyományok, logikák, érzelmek – ilyen a nemzettudat –, amelyek nem múlnak el és soha nem válnak mucsaivá. (Orbán Balázs államtitkár Facebookon közzétett nyilatkozata is erre utalt.) Ezek örök érvényű logikák, sem a XXI. század, sem a következő század nem söpri el ezeket, mert az emberi közösségek, az emberi nem örök természetében rejlenek. Ezeket nem kell és nem lehet meghaladni, legfeljebb megújítani, hatékonyabbá tenni.
Ám a Momentum nem itt tart: SZDSZ-es tempóban menetel. S ki tudja, hol áll meg?
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
