Tehát, mint megannyi román politikus, ő is beállt abba a sorba, amely a Székelyföld létét, az ott élők magyar ősiségét kérdőjelezi meg. Viszont a II. András királyunk adta szász autonómia egykori kiváltságosainak leszármazottja nemhogy a Székelyföld, de ezzel maga a Szászföld, vagyis szülőföldje létét is letagadta. Minden őst, minden erődtemplomot. De Nagyszebent, ahol polgármester volt, se hívhatja ezután jó szívvel Hermannstadtnak, csak Sibiunak.
Pedig, ha nem futott volna el az a sok százezer szász atyafi, bizonyosan jól látná maga Iohannis is a Székelyföldet, és nem csak az auráját tapogatná. Nem igaz, hogy nincs tisztában ő azzal, hogy nemcsak a székely, de a szász fejekbe is be volt plántálva régről az „ördögtől való” autonómiagondolat. Ne nézzen már minket bocskornak: egymás mellett élt a két nép, tudtak egymás dolgairól. És ha elég harcos lelkű szász maradt volna, ma együtt küzdenének a székellyel, az érmelléki magyarral és a többi megalázottal mindazért, amit a románná lett elnök olyannyira támad és tagad.
Klaus Iohannis ezennel elveszett a szászság és a magyarság számára is, pedig annak idején a székelyek is odajárultak miatta a szavazóurnákhoz. Ők is fölöslegesen bíztak bármi változásban, és most már hiába is fordítanák le Iohannisnak románra vagy németre Orbán Balázs A Székelyföld leírását, amelyben szászlakta vidékek is szerepelnek, hiába énekelnék torkuk szakadtából népdalaikat az elnöki rezidencia ablaka alatt, és fölöslegesen készítene mindegyikük DNS-tesztet: az ő földjük Románián belük úgyis csak egy elmagyarosított „ősi román” térségnek fog számítani. Hasonlónak, mint a többi „névtelen” erdélyi műveleti terület – már amíg nem lesz felvéve az a bizonyos kesztyű.
A szerző író, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!