Átmenni a hídon

Kósa Lajos-interjúval ünnepelte 1500. számát a Heti Világgazdaság. Ez nagyon érzékeny alanyválasztásra vall. S nem azért, amit Orbán Viktor mondott párttársáról („Lajos mindig szórakoztató interjúalany, jó olvasni a vele készült interjúkat”); hanem azért, mert a hetilap a jövő ellenzéki emberei, s nem a múlt kormánypárti politikusai között keresgélte az ünnepi válaszadót. Szó esett népszerűségről, alaptalan helyi sajtólegendákról, népszavazásról, sőt némi wassalbertezésről is – majd a riporter előrukkolt az obligát kérdéssel: „Ha úgy alakulna, hogy a Fidesz megnyeri a 2010-es választást, elvállalná a kormányfői megbízást?”

Ahogy Hofi Géza mondotta: fogós, ravasz kérdés. Mintha valami általános alany osztogatná az efféle megbízásokat; ráadásul egy megnyert választás után. Mintha nem minden komoly párt konkrét miniszterelnök-jelölttel szállna be a választási küzdelembe.

Orbán Viktor ilyenkor a hadászati vándoranekdotával szokott replikázni: a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk. A (parancsnoki) híd elfoglalásáról fecsegni idő előtt: ajándék az ellenfélnek, amely így felkészülhet a stratégiánkból. De hát, mint tudjuk, Kósa Lajos szórakoztató interjúalany, aki hajlik arra, hogy eltérjen a sémáktól. Ő a lap szerint így felelt: „El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor elvállalnám, és olyat is, amikor nem. Ez persze elég dodonai válasz; hadd magyarázzam meg. A politika akkor lehet sikeres, ha csapatjátékon alapul. Hogy igent mondjak, ahhoz a Fideszen belül nyilvánvalóan konszenzus kell. Van legalább négy-öt olyan politikus, aki alkalmas az ország vezetésére. Orbán Viktor már bizonyította is ezt. Akkor erős egy párt, ha a kormányfő kiválasztásánál többen is szóba jöhetnek.”

A polgármester, aki valóságos csodát művelt Debrecennel, gyanútlanul besétált a csőbe: e gondolatkísérletet a balsajtó azonnal úgy kommentálta, hogy „Kósa bejelentkezett a miniszterelnökségre”. Mintha a balliberálisok rendelték volna meg Írisz fideszes almáját a népszavazási kampányhajrára. Nem kell az MSZP-mélyponttal, az SZDSZ-csalással meg magával a három népszavazási kérdéssel foglalkozni – beszéljünk ehelyett arról, hogy a fideszesek osztják egymást. Holott a hídfő még messze van – de így lehet viszályt szítani a győzelemre álló csapat soraiban.

Szerencsés egybeesés, hogy egy nappal később Orbán épp Debrecenben kampányolt. Kommunikációs kármentésként Kósa és Orbán kedélyesen beszélgetett egymással az újságírók előtt, sőt a Fidesz elnöke még azt is elárulta, hogy tetszett neki az interjú. Szerinte kiderül belőle, hogy a Fidesz komoly értéket képvisel Magyarország számára, hiszen több tehetséges helyi és országos vezetője van. Sőt három kormány számára is alkalmas szakemberrel, vezetővel rendelkeznek, beleértve a miniszterelnök-jelölteket is. Utóbbi posztra Varga Mihályt, Kósa Lajost, Pokorni Zoltánt és Navracsics Tibort nevezte meg esélyesként.

„Én még Orbán Viktort is megneveztem az interjúban, de azt kihúzták” – árnyalta Kósa a HVG-szenzációt. „Nem rántasz kardot?” – fordult Orbán Kósához, aki azonnal válaszolt: „Egyáltalán nem!” Azzal zárták le az ügyet, hogy a kormányfőjelölés most nincs napirenden; erőiket a népszavazásra koncentrálják. Vagyis visszatértek a hídmetaforához – ez azonban a tematizáló kommandókat aligha fogja megfékezni az ellentétek szításában, a kéretlen királycsinálásban. Nem kétséges: a mai kormánypárti Orbán-gyűlölők és Kósa-kedvelők adott esetben egyetlen perc alatt Kósa-gyűlölőkké vedlenének.
A hídon át kell menni. Keleten és nyugaton a helyzet változatlan: a hídfoglaló osztagot változatlanul Orbán Viktor vezeti.