A valósághű szöveg, ha hosszabb lenne is, kábé így hangzana: a neoliberális koalíció Gyurcsány vezetésével tönkretette az országot. Amiben a Fidelitasnak igaza van: a diagnózis, miszerint az ország tönkretétetett. (Ez persze nem villámcsapásszerű felismerés, csupán szürkén, tompán fájó igazság.) Azt is jól látják, miben ragadható meg e tönkretétel: a bezárásokban. Bezárnak vasutat, kórházat, iskolát, közintézményeket, vagyis leépítik a közszférát.
Ugyanakkor muszáj észrevenni, hogy Gyurcsány, amikor márciusban beütött a krach, a hatalomvesztéstől való eszelős félelmében (vö.: „nem azt mondták, Feri!”) leállította, de legalábbis lassította a neoliberális ámokfutást. Visszahőkölt a szakadék szélén, s ma már a klasszikus szociáldemokrata szerepében pózol. Megmenteni persze nem fogja az országot, ahhoz se ereje, se akarata. Most a kibekkelés állapotában leledzik, viszont a transznacionális tőkehatalom és természetes szövetségesei, a neoliberális-neokon politikusok, közgazdászok és médiumok szintén egyre elégedetlenebbek vele. Ők az ország leárazásának és kiárusításának folytatását követelik, aminek szerves része a közszféra leépítése (a Fidelitas által kifogásolt bezárások), valamint a nyugdíjbefagyasztás, a minimálbér eltörlése, s főként a radikális adócsökkentés, e közismert neokonzervatív-neoliberális törekvés, ami sosem a lakosságnak, csak a nagyberuházóknak jó.
Mindennek érdekes illusztrációja a neoliberális mfor.hu portál tegnapi cikke, amelynek címe: Beleszakadhat az ország a túlzott szociális biztonságba. Az írás szakértőkre hivatkozva állítja: adócsökkentésre, államtalanításra, a szociális háló elszaggatására van szükség, ha meg kívánjuk őrizni versenyképességünket. (E bűvszó önmagában is félrevezető. A csatatérről mezítláb menekülő vesztes és a fejét venni utána nyargaló páncélos közti affért nemigen lehet versenynek nevezni, pedig nagyjából így ábrázolható a hazai tulajdonú gazdaság és nemzetközi tőke közti reláció.)
Az adócsökkentés az egyetlen államromboló lépés, amit még Gyurcsány sem mert megtenni; helyette a lakosságra akart kivetni több közterhet (megszorítócsomag), s így finanszírozni a multikat. Nekik azonban ez kevés, ők adócsökkentést is akarnak. Így Gyurcsány a gazdái kegyét is, valamint – a megszorítások miatt – a lakosság maradék jóindulatát is elvesztette.
A nagy adócsökkentési javaslatot helyette Simor András, a koalíció támogatását élvező MNB-elnök dobta be; 2000–2500 milliárd forintos megszorítást és ugyanekkora mértékű adócsökkentést szorgalmazott, ami az állam statáriális kivégzését jelentette volna. Az mfor.hu eklatáns cikke szerint az állami újraelosztás mértéke Magyarországon túl magas; e tekintetben hazánk skandináv szinten van.
Az újraelosztás azt jelenti, hogy az állam az adóbevételek egy részét visszajuttatja a társadalom és a gazdaság szereplőinek. Mármost a túl magas újraelosztási ráta (ez hazánkban csakugyan a GDP 53 százaléka) ismét a neoliberális-neokonzervatív vonal kedvenc szólama; hallhatjuk a nominál-szocialista Bokros Lajostól éppúgy, mint az MDF nevű cég menedzserétől, Dávid Ibolyától. Ugyanakkor a skandinávokkal való ilyetén összehasonlítás értelmetlen, mert nálunk az „újraelosztott” pénz elsősorban nem a társadalmat, még csak nem is a gazdaság hazai tulajdonú szegmensét célozza, hanem a transznacionális tőkét és a szolgálatában álló hatalmi szférát.
De nemcsak értelmetlen dolog, hanem egyenest borzasztó cinizmus Európa leggazdagabb, szociális szempontból legbiztonságosabb államaival összevetni Magyarországot, ahol az alig tízmilliós lakosság közt négyszázhúszezer gyermek éhezik, a munkanélküliség rohamosan közelít a tíz százalék felé, viszont egyaránt zuhanó tendenciát mutat a lakosság egészségi állapota és képzési szintje. Ugyanakkor az említett országokban valóban progresszív az adórendszer, vagyis a tehetősebbek többet, a szerényebb jövedelműek kisebb százalékot fizetnek.
Adózzon nálunk is többet a multinacionális vállalat, mint a sarki fűszeres! Az állam – vagyis az országot működtető intézményrendszer – adóbevételekből él. Nem csökkenteni kell az adókat, hanem az adóbevétel elpazarlását, felélését, külföldre szivárogtatását kell megszüntetni. Az állami vagyonból az elmaradott térségekben munkahelyeket kell teremteni, valamint fenntartani, fejleszteni – ma már inkább így kell fogalmaznunk: újraéleszteni – az egészségügyet, az oktatást, a közrendvédelmet.
A Fidelitas tiltakozik a destrukció ellen, s fájlalja, hogy a kormány megbénította az államot. Mi, magyar állampolgárok is fájlaljuk. És reméljük, hogy egy új kormány nem a neokonzervatív-neoliberális adócsökkentésben gondolkozik majd – hiszen annak a bezárások egyenes következményei – hanem hosszú távú helyi stratégiákban, nemzetgazdaságban. Ellenkező esetben Nyakó István matricázza majd tele a megszűnt közintézményeket „Orbán a hibás” felirattal.
origo.hu
Új részletek derültek ki az ukrán kémbotrányról: Holló István börtönben marad
