Kilencvenegy éve a haladó baloldalnak sikerült szétvernie az addig építő, teremtő, éltető értékeket, legalábbis a maga számára megsemmisültnek tekintette azokat, ám azonnal szembesült azzal a rettenetes problémával, hogy a különleges anyagból gyúrtakat még sikerült összeterelni a rombolós ígéretével, de egyben tartani őket már nehezebb. Ahhoz a fenyegetésen meg a zsaroláson kívül lelkesítő jelszavak is kellenek, de a jelszavak megalkotásához nélkülözhetetlenek valamiféle alapértékek, amelyeket viszont éppen elpusztítottak, így új, haladó, baloldali értékek előállítására volt (lett volna) szükség. Azóta is keresik, faragják, alakítgatják a baloldali értékeket, sőt az egész értékrendet is, annak ellenére, hogy még egyszerű értékeket sem sikerült felfedezniük. Amit oly nagy előszeretettel baloldali értékeknek neveznek (szolidaritás, szociális érzékenység, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása stb.), ősi, tízezer éves egyetemes értékek, mi több, ezek ellen indították azt a bizonyos kilencvenegy évvel ezelőtti rohamot, ezek ellen épült a baloldal egyetlen „sikeres” projektje, a létező szocializmus. Márpedig az alapérték nem holmi alsógatya, még csak nem is politikai rendszer, amit illendő és szükséges olykor váltani, mert az értékváltás valójában érték nélküliség, a nihilizmus maga. S ezen az sem segít, ha a nagy semmit, a nullát, a leépülést a szociálliberális piacgazdaság törvényszerűségeként címkézik és sulykolják.
Az alapértékek az emberi kultúra megszületése óta változatlanok, még egyfajta hierarchia is kialakult közöttük, kizárólag a hangsúlyok tolódnak el időről időre, s lesz egy korban látszólag nagyobb szerepe az önfeláldozásnak, máskor meg az önérvényesítésnek. A hagyományos értékrend harmóniát teremt az ellentétes elemek között is, ezért nehéz új, autentikus baloldali értékeket találni.
Mélységesen együtt érzünk a Hiller-vezette szocialista alapérték bizottsággal, hiszen baloldali értéket előállítani vágyó ambíciójukkal megkísérlik a lehetetlent, ami eleve egy tiszteletre méltó tevékenység, már-már érték. Tudjuk, bár mérhetetlen szükségük lenne rá, tanácsainkból nem kérnek, inkább jószándékú figyelmeztetésként mondjuk, értékkereső, -módosító, -fabrikáló, -előállító működésük közben semmilyen formában ne kövessék a Gyurcsány-féle intenciókat, ne dőljenek be a primér látszatnak, s higgyék el, a hazudozás, a hitegetés, a csalás, a lopás, a mások megnyomorítása, a pofátlanság, a gátlástalanság, a kétszínűség, a harácsolás, sem a veleszületett, sem a szándékolt butaság, a vérgőzös agresszivitás és a többi miniszterelnöki „erény” nem érték, és soha nem is lesz az, még akkor sem, ha átmeneti diadalokra és talmi sikerekre vezethetnek egyéneket, közösségeket, emberhez méltatlan eszméket.
