Jó volna, ha csak legyinthetnénk, de nem tehetjük. Mert ha csakugyan bekövetkezik a leminősítés, az jelentős károkat okoz majd az egész országnak és minden magyar állampolgárnak. Azoknak is, akik már előre dörzsölik a tenyerüket: micsoda fenséges pillanat lesz, amikor az Orbán-kabinet fejére olvashatják a hitelminősítő lépéseit! S ugyanúgy kárt okoz a globális elit és a pénzvilág magyarországi rajongótáborának, akik amúgy kuncogva és őszinte kárörömmel figyelnek most hazájukban minden negatív eseményt.
Mert mindenkit érintenek majd a forint további gyengülésének következményei és az, hogy az állampapírkamatok nagyfokú emelésére kényszerülünk. Még nehezebbé válik a mindennapi élet, és még szorosabbá az adósságspirál. A befektetők pedig – annak ellenére, hogy az új minősítés szerint számukra nem lesz ajánlott Magyarország – ismét jót kereshetnek rajtunk. Pénzügyi szabadságharcot akartatok? Megkapjátok: már csak egy karnyújtásnyira az édes bosszú és a megleckéztetés.
Hiába tett egy gazdaságpolitikai félfordulatot az utóbbi hetekben a kabinet, a jelek szerint nem éri el vele a kívánt eredményt. Matolcsy György és Szijjártó Péter előzetes nyilatkozatai a reálisnak tűnő leminősítésről azt szolgálták, hogy a piac előre „beárazza” ezt a lehetőséget, kisebb legyen a sokkhatás, ha csakugyan bekövetkezik ez a lépés. Ezután a kormány ismét egyezséget kötött a bankokkal, többek között azért, mert tudni lehetett, hogy a bóvli kategóriába sorolást elsősorban a pénzintézeti szférát ért „csapásokkal” indokolnák a hitelminősítők.
A hétvége eseményei után viszont úgy tűnik: senki sem hatódott meg New Yorkban azután, hogy a kabinet részben a pénzintézetekre bízná a további adósmentést. Ha bóvlik leszünk így is, úgy is, könnyen feleslegessé válik ez az engedmény. S azért sincs eredménye az iránymódosításnak, mert elég elolvasni a kommentárokat: csak abban az esetben állna le a tengerentúli gépezet, ha letennénk a tavaly nyáron kézbe vett fegyvert, és lesütött szemekkel visszakullognánk a mi őrző-védő angyalunkhoz, Magyarország egyetlen számba jöhető megmentőjéhez, a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF).
S ahogy mondani szokás: itt van az a bizonyos eb elhantolva. Erről szól az egész leminősítési ceremónia. Az IMF-ről és az ő tálcán kínált újabb hiteléről. Amit bizonyára azért is fel kellene vennünk, hogy biztonságosabban törleszthessük a valutaalap előző kölcsönét. Hogy feszesebb legyen rajtunk a lánc, és hogy az IMF ismét lediktálhassa nekünk a szükséges teendőket. Azt kellene tehát tennünk, ami ellen az utóbbi egy évben küzdöttünk.
Hiába csökkentettük az államadósságot, hiába alakítjuk át az egész államigazgatást, hiába véstük kőbe a három százalék alatti hiánycélt? Hiába szenved ezért az egész ország? Gyurcsányék idejében egy pazarlóan működő, pénzeltüntető, instabil kormány a csőd szélére vitte hazánkat. Ők mégsem voltak bóvlik. Csak a kitörés, az elszakadás lehetőségeit keresőknek jár ez a minősítés, mert a kulcsszó: az engedelmesség. De ennek jóval nagyobb ára van, mint amit most fizetünk a saját útját járó, büszke és független Magyarországért.
origo.hu
Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról
