A bajba jutott ország megmentésére tavaly még „csak” százmilliárd eurót kellett összegereblyézni az Európai Bizottságtól, az Európai Központi Banktól és a Nemzetközi Valutaalaptól („a trojkától”), idén nyáron már a 400 milliárdos mentőcsomag sem volt elegendő, a múlt héten ezermilliárdra emelt biztonsági korlát pedig csak pár napra nyugtatta meg a piacokat.
Tegnapi elemzések szerint a görög népszavazás kiírása miatt már háromezermilliárd eurós stabilitási tartalék szükséges ahhoz, hogy az euróövezet elkerülhesse az adósságválság tovagyűrűzésével járó katasztrófát.
Lapzártánkkor ugyan még volt kormánya Görögországnak – a szocialista Jeórjiosz Papandreu vezette kabinet –, ennél biztosabbat azonban senki sem mer állítani a jövőre vonatkozóan. A kormányzó Pasok párt többsége két főre olvadt a törvényhozásban, és a megszorítások miatti tüntetések nem csitulnak. Egyre kisebb az esély, hogy lesz olyan felelős görög kormány, amelyik hajlandó és képes felhatalmazás nélkül végrehajtani a mentőcsomag fejében előírt diktátumokat. A bizonytalanság miatt Európa pánikba esett, emelkednek az országkockázati biztosítások, az olasz, spanyol és portugál állampapírokat egyre nehezebb értékesíteni, gyengülnek a kelet-közép-európai valuták – holott Görögország államadóssága az euróövezetéhez képest mindössze négy százalék. Első olvasatban a görögök ezzel a töredéknyi aránnyal nyíltan zsarolják az euróövezetet, mert már az adósságuk felének elengedésével sem elégedettek. Hiába tartottak tehát az elmúlt évben 14 (!) csúcstalálkozót és válságtanácskozást a görögök ügyében az uniós vezetők, minden jel arra mutat, hogy a helyzetet mégsem mérték fel helyesen.
Egyrészt a görögök többsége azért utasítja el a megszorításokat, mert azt a nemzetközi szervezetek gyámságának értékelik. Nem kérnek a privatizációból, az adóemelésekből, az elbocsátásokból, a nyugdíjak és a bérek lefaragásából, valamint a 2021-ig tartó nemzetközi felügyeletből. Nem unták meg a tüntetéseket, és nem mentek haza. Joguk van a népszavazáshoz, mert demokráciában élnek, ugyanakkor le kell szögezni, hogy merőben eltér a pénzügyi fegyelemre vonatkozó kultúrájuk az euróövezet tagállamainak többségétől, és ugyanez a fegyelmezetlenség jellemezte az elmúlt évtized görög gazdaságpolitikai vezetését is. A görögöktől most azt az illúziót kellene megvonni, amelybe az euróövezeti csatlakozás óta a politikusok ringatták őket. És ez az, ami nem fog egykönnyen sikerülni. Társadalmi felhatalmazás nélkül biztosan nem.
Papandreu kormányfő harapófogóba került: egyfelől kötik az uniónak tett ígéretei, már csak azért is, mert Athén a közösség mentőöve nélkül már csak decemberig marad fizetőképes. Másrészt úgy kell fenntartania a többségét a parlamentben, hogy a társadalommal fogcsikorgatva elfogadtatja a mentőövért felkínált, és jelenleg még a legkisebb rossznak számító takarékossági programot. Ha neki ez nem sikerül, egy következő kabinet ugyanezzel a nehézséggel szembesül. Vagy jöhet az államcsőd: a bankbetéteket befagyasztják, a béreket és a nyugdíjakat nem tudja majd fizetni az állam, és az infláció kezelhetetlenné válik. Kérdés, hogy a görögök tisztában vannak-e azzal, valójában milyen lehetőségek közül választhatnak.
Az euróövezet története új szakaszába lépett. Eddig minden tagállam a saját hasznát várta a közös valutától, amelyet senki sem közös érdekből használt. Athénban írják a következő fejezetet.
origo.hu
Záporokkal és erős széllel érkezik a hidegfront
